Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1633. év: 223–305. sorszám
1633. Regeszták 223-305. sorszám 1633. február 7. 251. (I. 344.) Zabragi Horvát (Horuat) avagy Szabó Mihály a város közé adta magát. Csiszár (Chiszar) István esküdt a káptalanban bemutatta. Mind az urak, mind a város elfogadta, ő pedig a város igazságát megfizette. 1633. március 5. 252. (I. 344.) Zakariás Simon mészáros a város közé adta magát. A káptalanban Angarano Márton esküdt mutatta be. Mind az urak, mind a város elfogadta, ő pedig a város igazságát megadta. 1633. március 14. 253. (I. 344.) Muraközi Szabó (Zabo) Mihály a város közé adta magát. Csiszár (Chiszar) István esküdt a káptalanban bemutatta. Mind az urak, mind a város bemutatta. A bíró a város igazságának megadását elengedte. 1633. április 1. A régi szokás szerinti napon és időben az alább megírt polgári törvényszék tétetett. 254. (VII. 155.) Eötvös Márk felesége ügyvédet vallott. 255. (VII. 155.) A külvárosban (in suburbio) lakó Szabó György özvegye ügyvédet vallott. 256. (VII. 155.) Felvétetett Horvát Pál (prudens ac circumspectus dominus), Győr város főbírája (judicis primarii civit[a]tis Jaurienjsis]) mint felperes és magisztrátus pere a fogságban tartott Erzsébet asszony (mulier), mint alperes ellen. A felperes képviseletében Jagosich János (nobilis) előadja: A megnevezett alperes asz- szony, aki Isten ostorától, a világi törvény nehéz büntetésétől nem rettegett, ezen 1633. esztendőben a Győr városi házánál került letartóztatásra. Ugyanis egy fél esztendős kisgyermeket ölt meg, és titokban a városból kivitte, csak ő tudja, hová tette. Ezért a felperes és magisztrátus az alperes felől, mint efféle gonosz asszonyi állat felől érdeme szerinti törvényt vár. Az alperes személyesen megjelenve mondja: A gyermek a teknőben volt, „Isten e% vilagbul ki kiuanta es igj holt meg.” A meghalt gyermeket a temetőhelyre kivitte és egy kis darab fácskával elásta a gyermeket. Végzés: Minthogy az alperes nem akarattal ölte meg a gyermeket, ,,hane[m] chiőchiőt adua[n] neki, igj let meg halasa... ”. Mindazonáltal nem kellett volna híradás nélkül eltemetnie. Az alperes asszony halált nem érdemel, tegyék a pellengérbe, és ott tartsák egy óráig, majd {paráznaságáért}86 kísérjék ki a városból. 257. (VII. 156.) Felvétetett ugyanazon magisztrátus pere a fogságban lévő Katalin asszony (mulier), mint alperes ellen. 86 Szöveg végi betoldás. 80
