Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1631. év: 1–120. sorszám
1631. Regeszták 1-120. sorszám 28. (VII. 56-58.) Perújítással (nouum) felvétetett Angarano (Angrano) Márton mint panaszos (exponens) és alperes pere Ágota (Agatha) asszony (honesta mulier), a néhai Pesty Imre özvegye ellen. A felperes ügyvédje, Harassy Mihály, a perújítás mellett előadja: nem tudja megmondani, hogy az adott okirat hagyomány-e, avagy adóslevél. Ha adóslevél volt, akkor hol volt eddig a felperes, mert nem kereste eddig éltében, avagy holtában Kapra Istvánt, márpedig tudta azt is, hogy Kapra István többször végrendelkezett, így ha az adóslevél, arról pedig emlékeztetni kellett volna Kapra Istvánt. Az, hogy itt adóslevélről van szó, kitűnik abból is, hogy az vizsgálat alatt is állt, minthogy „...meg vagion sgakasgtua, mert mindé [ti] inualida leuelet meg sgoktak s^akasgtanj... ”. Az más, hogy Kapra István írni és olvasni tudott, amit az ő saját kézírása által bizonyítani tud. De ezen [a dokumentumon] ha többet nem is írt volna, legalább aláírásának ott kellene lennie, de egy betű sincs tőle. Hasonlóképpen nincs azon rajta az a pecsét sem, amit Kapra István használt, és ezt bizonyítani is tudja, sőt egy bizonyos pecséten kívül semmi más pecsét nincs azon az adóslevélen. Mindezekből kitűnik, hogy az adóslevél nem valódi. Azt is mondja „...ag_ kue[l] hog/ a^ eőregh Kapra Istua[n] testamentomara igazit. ” így [a panaszos] azt kívánja, hogy ezt a dokumentumot azonnal adják elő és ebből ki fog tűnni, hogy a kereset igaz-e, vagy nem. Az is tudott, hogy Kapra István halálának 23 éve lesz, [Kapra] végrendelkezett, bár ők is ott voltak, ellentmondást nem tettek, békességben voltak. Kapra özvegye pedig még 16 évig élt, és ez ügyben őt sem keresték. Az özvegy halálának is 8 éve lesz, de korábban nem éltek ezzel a keresettel, csak most háborgatják ezzel a panaszost. Ugyanis elévülés (p[rae]scriptio) lehet abban a dokumentumban, amit másrészt hagyományozásnak (legatum) mondanak. Szerinte a szövegből az világosan kiderül, hogy az végrendelkezés, hisz azt mondja: „...Hogj, holtom uta[n] (...) maradgion imennek, amannak... ”. Azáltal, hogy ez végrendelet, nem ez elé a fórum elé tartozik, hanem a szentszék elé. De mindazonáltal a bírák tudják, az ország törvényei azt tartják, hogy az utolsó végrendelet a korábbit megsemmisíti. És ő Kapra István utolsó végrendeletét be tudja mutatni, amiből kitűnik az ő akarata, azaz: amije volt, azt kinek hagyta. Mindezt követően: [Kapra István] felesége is halála előtt végrendelkezett, és ebben a végrendeletben megtalálható mindaz, amit a keresetet támasztó asszonynak hagyott, akit azzal meg is elégítettek. De ha valami jussa lett is volna, miért nem mondott ellen, miért szenvedte azt eddig el? Azért, mert a felperes fél apját Kapra István megtagadta, és az egy fillér jószágban sem lett részes. Mindezek nagyobb bizonyságáért a panaszos azt kívánja, a [felperesek] az apai végrendeletet mutassák be, mert abból kitűnik, hogy egy fillérrel sem részesedett. [Kapra István] szabadon végrendelkezett, annak, akinek akart. Továbbá azt is tudja, hogy a káptalan urai Kapra István végrendeletét egy évig bent fogták és nem erősítették meg. A végrendelet megerősítéséből az kitűnik, hogy ezt miért is tették. A panaszos félnek pedig a birtokában lévő javakat úgy adták, ahogy az a megerősítésben le van írva. Miért nem jöttek akkor a [felperesek] a káptalanba, és saját igazukat miért nem hozták elő? Minthogy minden így igaz, a panaszos azt kéri, hogy a bírák a költségek megtérítésével együtt ítéljék meg a panaszos számára a méltatlan zaklatást. ítéletet kér. A felperes ugyanazon ügyvédje, mint korábban, a panaszos újabb érvelése miatt ünnepélyesen tiltakozik, és a méltatlanság kapcsán mondja: ami azt illeti, hogy a felperes asz- szony Kapra Istvánt még éltében nem kereste volna, abban tartotta magát a kiadott bizonyságlevélhez (expeditoria leuel). Ami pedig a levél elszakadását illeti, az ügyben az adatok nem egyeznek, az ugyanis azért szakadt meg, mert régi és nem azért, mert az adósságot kifizették. Ami pedig a pecsétet illeti, azzal kapcsolatban azt mondhatja, hogy az az ember abban az időben ilyen pecséttel élt, azután azt vagy eltévesztve, vagy a nagyobb hitelesség 16
