Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1636. év: 470–582. sorszám
1636. év 145 —171. oldalszám 567. (VII. 270-271.) 1636. május 2-án, midőn az újvárosi Vámos János és Salamon András között, egy bizonyos adósság miatt támadt ellentétet a tanúk hiányosságai miatt elintézni nem tudtak, akkor a feleknek bizonyításra a május 6-iki napot jelölték ki. Ebben az időpontban Vámos János előállt tanúival, ahogy az a jegyzőkönyvből is kitűnik, Salamon (Szálamon) András pedig távol maradt. így világosan kitűnt, hogy Salamon András csak fárasztja Vámos Jánost. Mindezeken felül az október 21-iki napot jelölték ki nekik ítélethozatalra. Amikor ez az időpont eljött, amit eskütételre is kijelöltek, a felperes betegsége miatt szekéren hozatta be magát, de Salamon András akkor is távol maradt. A fenti napon Vámos János [a bírák] előtt megesküdött az adósságra, a keresett 7 tallérra. Horvát Pál városi bíró Vámos ]ánost megelégítette Salamon András adóssága felől. Vámos pedig a bíráknak megköszönte a fáradozását. 1636. november 22. 568. (I. 351.) Az Újvárosban lakó Gál Mátyás a város közé adta magát. A káptalanban Csiszár (Chiszar) István esküdt mutatta be. Mind az urak, mind a város elfogadta, ő pedig a város igazságát megfizette. 1636. november 28. (feria sexta proxitna post festum Bfeatae] Catherinae l/irginis) A régóta szokásos napon és helyen az alábbi polgári ítélkezések kerültek megtartásra. 569. (VII. 264.) Szűcs (Zwcz) Máté özvegye ügyvédet vallott. 570. (VII. 264.) Letenyei Márton felesége ügyvédet vallott. 571. (VII. 265-266.) Felvétetett Horvát Pál mint felperes és magisztrátus pere Pákozdi Márton özvegye mint alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz az ügyvéd, mint korábban, azt kívánja, hogy az alperes asszony az elmúlt törvényszéken hozott végzés szerint mentse magát a felperes magisztrátusa előtt, ha nem kívánja, hogy vele szemben ítéletet hozzanak. Az alperes asszony ugyanazon ügyvéde, mint korábban, kijelenti: a felperes asszony nem tudja magát a végzés szerint menteni, de tagadja, hogy ő a gyermeket elveszejtette volna. Az ország törvénye szerint azt kívánja, hogy esküdjenek meg a fejére, ha meg kell halnia, ártatlanul hal meg. A bírák kérdezzék meg azt a három személyt, akik előtt az alperes vallomást tett. A felperes kijelenti: az elmúlt törvényszéktől fogva elég ideje volt az alperes asszonynak arra, hogy mellette esküt tevőket keressen. Kezességen a fogságból is ezért bocsájtották el. így ismételten a fentieket kéri. Az alperes visszatér a korábban általa mondottakhoz. Végzés: Minthogy az alperes asszony a számára adott tisztítás lehetőségével nem élt, miképpen mellette esküttevőket sem hozott, magát az ügyben nem oltalmazhatja, hogy pa- ráznasága miatt feje ne vesszék. Pedig e gonosz cselekedetéért nem csak a bába asszonyok kerültek kivallatásra, de három becsületes ember előtt sem tagadta az alperes asszony ezt a bűntettet, sőt saját vallomása is elegendő a büntetésre. Ezért hosszan készülődve, keresztény módon távoztassék el ebből a világból. 167
