Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1636. év: 470–582. sorszám
1636. Regeszták 470 — 582. sorszám Actum Jaurpni] die 19. Mar[cii] A[nn]o 1635. Let e% testamento[m] tetei illj tippelendő bőchiuletes, es vitéziéő vraimok eleót ugimint Zanto Lőrincp eő Főlsege tizedessé Nadasdy Peter eő Főlsege gialogh rendel leuö szolgaid Spáfrány Imre hasonlóképpen, eő Főlsege louas renden leuő spolgaia, es Maklary Marton vraim, ielen letekben.168 b.) Vidak Szabó András a római császár, koronás [magyar] király Őfelsége győri végházának gyalogos katonája a fenti napon, a jegyzőkönyvbe szó szerint, teljes terjedelmében beírt levelében az alábbiakról nyilatkozott. Felesége, a néhai Somogyi (Szomoghy) Zsófia asz- szony végrendelete szerint néki testált minden ingó és ingatlan javakból, a kicsinytől a nagyig, az alábbi feltételek mellett alkudott meg vejével, Horvát Györggyel és az ő feleségével, Erzsébet asszonnyal. A jóakarók közvetítése révén Horvát György és felesége, Erzsébet asszony a felesége utáni minden ingó és ingadan javakból néki 22 és Fi forintot fizetett ki. Ezt a pénzösszeget a város házánál, a városi bíró és az esküdtek előtt éppen és teljességgel vette át Vidak Szabó, aki ezúton biztosította Horvát Györgyöt és feleségét, hogy sem ő, sem örökösei, sem pedig semmiféle atyafiai felesége néki hagyományozott ingó és ingadan javai kapcsán, semmi szín alatt, őket nem háborgatják. Közöttük ez az egyszer eligazított dolgot állandó igazsággal kell megtartani, minden törvényes jogorvoslatot kizárva, és azt örökösen, megmásíthatadanul kell [Vidak Szabónak] megállni. Mindennek nagyobb erejére és hitelére, minthogy Vidak Szabó Andrásnak pecsétje nincs, az egyezséget a neve után álló kereszttel erősíti meg. Vidak Benedek, Győry János és Káldy Miklós, Győr város jegyzője előtt, 1635. január 4-én. 1636. január 5. 473. (I. 349.) Muraközi Szíjártó (Murakózy Zyarto) János a város közé adta magát. A káptalanban Csiszár (Chizar) István esküdt mutatta be. Mind az urak, mind a város elfogadták, ő pedig a város igazságát megfizette. 1636. január 11. (feria verő sexta p[roxi]ma post festum Epiphaniar[um] eiusde[m] Domini) A régi szokás szerinti napon és helyen az alább megírt polgári törvénykezésekre került sor. 474. (VII. 241.) Felvétetett Torkos Péter (nobilis) mint felperes pere Wolfgang Pfeffermair, Christoph Notter és Aegidius Fenk alperesek ellen. A felperes képviseletében ugyanaz az ügyvéd, előadja: Minthogy ő a keresetét elegendő módon bizonyította, amint az a bizonyítékokból is kitűnik, azért azt kívánja, hogy az alperesek az általa támasztott kereset szerint, mint kiváltságolt személlyel szemben büntetésre kerüljenek. Az alperes fél ugyanazon ügyvédje, mint korábban, ünnepélyesen tiltakozik, és tiltakozván a méltadanság kapcsán a következőket mondja: Noha a felperes valamit bizonyított arról, hogy az alperesek valamiféle erőszakosságban (violentia) lettek volna, de az ebből világosan nem tűnik ki, hogy e felperesnek aki akkor szolgálója lett volna, maga vallotta azt, hogy ő tudja, ki verte őt, tudni illik a Pogácsasütő (Pogachia swto). Minthogy pedig ezek az alperesek az első válaszadás időpontjában arra kötelezték volna magukat, hogy nékik is szabad legyen a felperessel szemben ellenbizonyítást tenni, ezt most az alperesek írásban, megpecsételve az „A. B.” alatti dokumentumokban kívánják megtenni. Kérik, 168 Ezt követően négy gyűrűspecsétet szimbolizáló kört rajzoltak a jegyzőkönyvbe. 146
