Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1635. év: 360–469. sorszám
1635. Regeszták 360 — 469. sorszám 1635. november 3. 464. (I. 348.) Ersekújvári Eötvös (Érsek Vyuary Eóttuós) Ferenc a város közé adta magát. A káptalanban Csiszár (Chizar) István esküdt mutatta be. Mind az urak, mind a város elfogadták őt. 1635. november 12. 465. (I. 348.) Jellasicz Varga Szabó Mátyás, aki az újvárosi Varga Máthénét feleségül vette, a város közé adta magát. A káptalanban Segesdy (Segesdj) István esküdt mutatta be. Mind az urak, mind a város elfogadták. 1635. november 29. 466. (I. 348.) Kovács (Kouacz) avagy Fazokas Tamás a város közé adta magát. Csiszár (Chizar) István esküdt a káptalanban bemutatta. Mind az urak, mind a város elfogadták, ő pedig a város igazságát megfizette. 467. (I. 348.) Kanizsai (Kanisay) Szabó Márton Győr városi ifjú, aki Kanizsai Kaszajártó (Kanisay Kazajarto) Andrásnál „volt”, és Merő (Merő) Jánost is jámbor módon szolgálta, a város közé adta magát. 1635. december 7. 468. (VII. 238.) Egyrészről Belasicz Mihály és felesége, Margit asszony (honesta foemina), Beszterce (Beztercza) falu (possessio) lakosai (inhabitatores), másrészről pedig Lakatjártó (Lakatiarto) László ezen győri erősség (praesidium) fizetéses lovas katonája között, egy Győr külvárosában (in suburbio) álló ház birtoklása ügyében a következő egyezség született. Lakatjártó István azt az Újvárosban fekvő házat, amelynek egyrészről Somogyi Balázs, másrészről Takács János a szomszédja, 32 ft-ért vette. Az ő halálát követően ez a ház a legközelebbi rokonára, úgymint a fent megnevezett Margit asszonyra szállt. Ő nem akart ide jönni, azért a megnevezett házat Lakatjártó Lászlónak 29 ft-ért örökjogon eladta. E pénzösszegből 10 ft-ot Lakatjártó László rögtön megadott, így 19 ft-tal maradt adós. Ezen adósság megadása kapcsán Lakatjártó László165 megfogadta, hogy azt a következő Szent György napra (április 24-re) teljességgel megfizeti. Amennyiben pedig megfizetni nem akarná, köteles azt duplán megadni. Ez az egyezség a bírák tetszését elnyerte, és a nagyobb erősség, óvadék végett a fenti évben és napon a város könyvébe beírták. 1635. december 22. 469. (VII. 239.) Az Újvárosban lakó Nagy Márton bizonyos jószágok („...marhak...’) árában, 88 tallérral adósa maradt a Gyirmóton (Girmot) lakó Bencze Imrének, Fekete Péternek és Molnár Péternek. Emiatt az adósság miatt Nagy (Nagj) Mártont a városházán fogságban tartották. A város bírája az anyja, Nagy Gáspárné kezességére az alábbi feltétel mellett bocsájtotta el. A megnevezett adósságot Nagy Márton az elkövetkező, 1636. évi Vízkereszt nap (január 6.) utáni két hétre fizesse meg. Ha ez idő alatt Nagy Mártonnal bármi 165 \ jegyző tolihiba miatt először keresztnévként Lukácsot írt, majd javította. 142
