Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Regeszták - 1630. év: 321–465. sorszám
1630. év 119-162. oldal A felperes szerint az alperes új ügyvédje óta már három időpont volt és mindezen dogokat „meg lathatta volna”. Végzés: Minthogy a bíráskodásnak az az ideje már teljességgel elfolyt, amelyben az alperes a saját kívánságai szerint vitatkozhatott volna. Most nem lehet visszatérni egy korábbi állapot szerint az ország jogára, hanem válaszolnia kell. Az alperes ügyvédje kijelenti: Minthogy a felperes elfogadta, hogy bebizonyítja az illetékességet, mely bizonyításnak ő teljességgel alávetette magát. Mert [a felperesnek] azt kellett volna bizonyítania, hogy ifjabb Kapra István mind apja, mind anyja révén testvére volt Kapra Balázsnak. Azt, hogy egy anyától születtek, azt az alperes nem tagadta sem akkor, miképpen most sem. Csak azt tagadta, hogy nem egy volt az apjuk. És ez kitűnik a tanúvallomásokból is. Ugyanis az 1. tanú, Szűcs (Zwcz) István lett volna, aki maga fogott bíró (arbiter) és az alperes is egyik bírójának ítéli meg. A 2. tanú Varsányi (Varsanj) István sem mondta azt, hogy egy atyától lettek volna, ami pedig az ország törvényei szerint kívánatos. A 3., Gyönge (Giönge) János sem tudja bizonyosan. A 4. Mészáros Balázs Tamásné,206 ő is egyszerűen hallomás alapján szól, és semmiféle világos vallomást nem tesz. 5. Régi János kovács felesége, Anna asszony sem tud bizonyosat mondani. 6. Nyíró (Nirő) Pálné is hallomás után vall, aminek hely nem adható, hisz még a felperesről sincs biztos tudomása. 7. Fülöp (Philop) Mihály ha bármit is tudna, egy tanú nem tanú. 8. Nyirő (Niró) Györgyné semmit sem tud, amivel kapcsolatban a felperes asszony kéri. A többi tanú vallomása sem lehet helyes, mert még névszerint az sem ismert, hogy ki által, miféle rendbéli bírák révén történt meg a bizonyságok szedése. így a tanúvallomások megsemmisítését, a felperes asszony méltatlan perlekedésben történő elmarasztalását kéri. Ami pedig a Makiári bizonyságszedést illeti. 1.) Varga Imre érdemben semmit sem szólt. 2. Kocsis (Kochis) György az egyetlen tanú arra, hogy egyek lettek volna, de nem vallja, és ha vallaná is, annak a kondiciója az ország törvényei szerint nincs pontosan megnevezve. 3. Iffjú (Iffiu) Péter felesége anyjának a neve sincs pontosan megnevezve. Ha a bírák mindezt figyelembe vennék, és az alperes reményeivel szemben úgy találnák, hogy a felperes keresete illetékes kereset, úgy az alperesnek nincs mit tenni, hogy magát egy újabb felelettel megoltalmazza. Továbbá ez a kereset azért sem illetheti a felperest, mert a jószág atyai és nem anyai. A felperesnek még azt is be kellett volna bizonyítania, hogy egy volt az ő apja ifjabb Kapra Istvánnal, és hogy a keresett tulajdon az atyai, vagy anyai javakhoz tartozik. De egyiket sem bizonyította. Ugyanazt kéri, mint fentebb. A felperes ügyvédje ünnepélyesen tiltakozik ezen érveléssel és kifogással szemben, és tiltakozik amiatt is, hogy a felperes asszony keresete és a nyugtatvány- levél mellől elálljon. A tanúvallomásokból és a nyugtatványlevélből az világosan kitűnik, hogy a felperes édesapja, Kapra Balázs Kapra Istvánnal vérszerinti atyafi volt, és ezen kívül még Kapra Pál és Kapra Márton is, kikkel szépen számot vetett Kapra István, amint az a nyugtatványlevélből kitűnik. Csupán nekik maradt adósa a nyugtatványlevélben megírt, a felperes keresetében mondott pénzösszeggel. A felperes a keresetében nem azt keresi, hogy vajon Kapra István atyjával is egy lett 206 Javítás az eredetiben. 133
