Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Bevezető
Bevezetés Bár a fennmaradt jegyzőkönyvi bejegyzések alapján úgy tűnik, hogy a korábbi protokoll uniókban rögzített esetekhez képest a tárgyidőszakban némileg kevesebb forrás található az erődváros katonasága és a város polgári lakossága közötti családi, rokonsági, gazdasági kapcsolatokról, avagy közöttük támadt konfliktusokról, de (a forráshiány miatt csupán csak valószínűsíthető) tendencia mellett ezeken a lapokon is találkozhatunk a katonai és a polgári társadalom együttélésének bejegyzéseivel. így pl. Kalocsai Máté győri hópénzes lovaskatona (1627. Nr. 65.), vagy Enesei Péter zászlótartó városi kapcsolataival (1629. Nr. 309.). E problémakör egyik fontos momentumának tekinthető a közeli Szentmárton (ma: Pannonhalma) erősség kapitánya, Miskey István, a megyeközpontot, a védett erődvárost megcélzó győri házvásárlása (1628. Nr. 216.).14 Csupán a feltárt források sokszínűségét érzékelteti az az eset, amikor a győri vargacéh érdekeltségébe tartozó, a külvárosban lakó Varga Jakabot egy 1626. évi török portya elragadta, és más személyekkel együtt fogságba esett. A háborús békeévek oszmán-magyar jogszokás-kutatása a rabkereskedelem, rabkiváltás gyakorlatát többször is vizsgálta.15 A vármegyei, hiteleshelyi iratsorozatok között is találhatók váltságdíjukra gyűjtő rabok kérvényei, vagy nékik folyósított kisebb összegekről készített feljegyzések. A fenti eset a keresztény szolidaritás egy konkrét példája: a Budán fogságban lévő Varga Jakabot egy Markus János nevű, endrédi polgár váltotta ki, akinek a céh kollektiven kifizette a váltságdíjat (1628. Nr. 138.). Közvetve köztörténeti és a város anyagi helyzetével kapcsolatos információk is előkerülnek. Benkovith Takács István bíró és Nagy Gergely jegyző 1628. július 19-i, bécsi útjukról szóló beszámolója nem csak a mezővárosi magisztrátusnak az uralkodóhoz, központi kormányszékekhez, a rendekhez fűződő kapcsolattartási rendszeréhez, a mezővárosi várospolitika mozgástereihez szolgál egy adalékkal, hanem a kevéssé feltárt Bethlen-korszak (1619-1621) egy hadellátási problémáját és annak megoldását is jelzi. A város katonaság ellátásában kényszerrel viselt szerepe egyszerre mutatja a magisztrátus kiszolgáltatottságát a háborús időkben a katonai parancsnokoknak, és egyszerre világít rá az oppidum tőkeerejére és hitelképességére (1628. Nr. 233.). Miként az többször is kihangsúlyozásra került, a forrástípus elsősorban bíráskodással, jogbiztosítással kapcsolatos bejegyzéseket tartalmaz. A mezővárosi bíráskodás központi helye a városháza volt, ahol a magisztrátus, ritkábban a helyi katonaság, 14 Az egykorú Szentmárton történetének új összegzése: Szakály Ferenc: Pannonhalma a török időkben. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. Szerk.: Takács Imre. 2. köt. Pannonhalma, 1996. 13-24.. Miskey győri időszakáról: Kiss Ákos: A XVII. századi Győr két nevezetes katonája, a két Miskey István. In: Arrabona. 10. Szerk.: Dávid Lajos. Győr, 1968. 94-99. 15 Az előző kutatásokat is összegzi: Pálffy Géza: A rabkereskedelem és rabtartás gyakorlata és szokásai a XVI - XVII. századi magyar-török határ mentén. (Az oszmán-magyar végvári szokásjog történetéhez.) Fons, 4. (1997) 1. 5-78. II
