Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Bevezető
Bevezetés vagy Győr vármegye képviselőivel kiegészített vegyes ítélőszékek előtt a peres feleket a felvallott - a győri, olykor a pozsonyi káptalan ügyvédvalló leveleivel ellátott - ügyvédek képviselték. A mezőváros kora újkori jogszokásairól keveset tudunk, perjoga máig feldolgozatlan. Forrásunk ehhez is számos adatot nyújt, miképpen a városban működő különböző bíráskodási fórumok - így a katonaság esetében a seregszék, a katolikus egyház bíráskodási fóruma a szentszék, illetve a vármegyei törvényszék - működéséhez, illetékességi köréhez is sporadikus adatokkal szolgál: pl. a végrendelkezésekkel kapcsolatos perek esetében a szentszék kompetenciájának kérdésköréhez (pl. 1627. Nr. 113., 128.). A peres felek hosszabb-rövidebb vitáiból a már említett professzionális ügyvédi kar érvelésének jogi megalapozottságára, eszköztárára is sok adatot nyerhetünk. Érveik alátámasztására egyaránt hivatkoztak a középkor, illetve saját koruk törvényeire, legtöbbször Werbőczy István Hármaskönyvére. A perszövegekben, e forrástípus információs bázisán először jelenik meg a hazai perrendtartás kortárs kézikönyve, a győri püspökök familiárisi körébe tartozó, szombathelyi várnagyi szolgálatból (1597), a mezővárosban és Vas vármegyében folytatott ügyvédi munkát követően királyi jogügyigazgatóként (1609-1618), majd a Magyar Kamara tanácsosságát elnyerve (1618-1619) országos karierre emelkedett jogtudós, kosztanyicai Kitonich János, 1619-ben Nagyszombatban megjelent Directio methodica (...) című kézikönyve (1628. Nr. 170., 180.).16 De mindezek mellett precedens jogesetekre történő hivatkozás is megtalálható az ügyvédi érvelések között. Bár a bizonyítások mind tanúvallomásokkal, mind pedig közhitelű intézmények által kiállított (pl. hiteleshely, város, vármegye), vagy magánjogi aktus során keletkezett dokumentumokkal megtörténhettek, a jegyzőkönyvi bejegyzések, az ügyvédi replikák jól jelzik azt a tendenciát, hogy az egykorú bírósági gyakorlatban és ezzel a jogélethez kötődő hétköznapi mentalitásban is az írott bizonyítékok, illetve a jogi események írásbeli rögzítése a helyi polgárok számára is egyre fontosabbá vált. Ezt a tendenciát, amely a szóbeli kultúra fennmaradása, párhuzamos dominanciája mellett is jól érzékelteti az írásbeli kultúra felértékelődését, kitünően jelzi a benyújtott bizonyítékokról, vagy akár a teljes perfolyamról kért másolatok nagy száma. A tárgyidőszak perei között viszonylag kevés a büntetőper. Ezek egyike a városi elithez tartozó Arthoffer György győri polgár és kereskedő megesett szolgálóleányának, a csecsemőjét megölő Évának az esete, akit a város a kínvallatást követően egy archaikus kivégzési móddal, az elevenen tövisek közé temetéssel büntetett (1627. Nr. 4.). Ez az eset a korábbi (pl. 1622-1626. éveket átfogó regesztákban) 16 Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században. Szombathely, 1993. (Acta Savariensia; 8.) 305., Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Budapest, 2002. (Nemzeti Téka) 158. Kitonich könyvének pontos címleírása: Régi magyarországi nyomtatványok II. 1601-1635. Szerk.: Borsa Gedeon - Hervay Ferenc. Budapest, 1983. Nr. 1193. 12
