Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

halála stb. Ez utóbbi élőképet valószínűleg Győrben is előadta Balogh István színtársulata, és ezzel a „mutatvánnyal" Székesfehérváron és Pécsett is megismerkedhettek a helyi polgárok. Jellemző volt a műfaj a biedermeier színpadokra, de később a vándortársulatok is alkalmazták és jelenleg is találkozhatunk ezzel a sajátságos megjelenítéssel. (Napjainkban pl. az 1956. évi nemzeti forradalomról megemlékező produkciókban láthattunk élőképeket, illetve tablót.) Természetesen nem szabad összetévesztenünk ezt az életképpel, amely szintén a tárgyalt korszak egyik jellemző műfaja volt, és általában a laza cselekményű, olykor a vidám és könnyed, a mindennapokból merített cselekményeket mutatta be. Témaválasztása felölelte a polgári szalonok, városok és falvak lakóinak életét, nem éppen a realista ábrázolás, hanem a könnyed szórakoztatás igényével. Számos színpadi műfajban megtalálhatók hatásai, így a népszínművekben, színművekben, a polgárpukkasztó darabokban, a komédiákban és a vígjátékokban is. A 19. század második felében azonban, amikor a hazai színpadokon is jelentős változások mutatkoztak, az itt vázolt műfajoknak már csak egy részével találkozhatunk. A győri német színészet a 19. század első felében Az első állandó színház átadása rangot adott és új fejezetet nyitott Győr színházi életében, amelynek a 19. század elején megjelenő és fokozatosan fejlődő magyar színészet mellett továbbra is meghatározói maradtak a birodalmi és német kultúrkört közvetítő német vándortársulatok. Igaz, a 19. század első felében már megváltozott körülmények és más társadalmi és kulturális feltételrendszer fogadta őket Győrben is. Ennek a félévszázados német színészed jelenlétnek rövid összegzését adhatjuk csak, megjegyezve, hogy a vele párhuzamosan jelenlévő magyar színjátszás értékteremtő folyamatait ezt követően vázoljuk fel. Az 1798-ban lezajlott színházavatást követően néhány német mutatványos és jelentéktelen, alkalomszerű (bűvészek, kötéltáncosok, állatszelidítők) cirkuszi produkció zajlott évekig az új teátrumban. 1807-től azonban kezdetét vette az igényesebb német színi előadások korszaka, a Dunántúl számos városában már ismert Lorenz Gindl (Gondlisch) vendégjátékával. A direktor három egymást követő évadban játszott. Bár műsora nem ismert, tudjuk, hogy a cenzúrával többször is meggyűlt a baja. O azonban az 1809. évi napóleoni megszállás idején már nem tartózkodott a városban, bár ekkor is volt egy német társulat Győrött, nevük azonban nem ismert, csak annyi maradt fenn erről a vendégjátékról, hogy 1809. október 20-án Schiller: Fiesco c. darabját adták elő. A „francia éra" után Christoph Kuntz társulatával kötött a városi tanács szerződést, hat egymást követő színi évadra. Ezzel a direktorral volt már évekkel ezelőtt színi kapcsolat, és bár 1810-től a téli szezonokat átlag 90-110 előadással rendre megtartotta, mégis sok probléma tarkította társulata fellépéseit. Egyrészt - számos