Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

tehetségekben, hiszen itt játszott többek között a későbbi neves színidirektor, Szuper Károly és az a Szigeti Imre, akinek tehetsége évek múltával a Nemzeti Színházban bontakozott ki. Lendvay Márton 1843. október 19-én egy francia szerzőpáros - Arago és Vermond - akkor közkedvelt bohózatában, Az ördög naplója című háromfelvonásosában lépett a győri nagyérdemű elé. Ahogy a korabeli színlap feltűntette: „Lendvay Márton úr a pesti Nemzeti Színház rendes tagja s egyik rendezője a fent kitett szerepben, mint vendég először lesz szerencsés föllépni. " Azonban az ekkor játszott főszerep, Robin de Bois megformálása, nem tartozott emlékezetes alakításai közé. Viszont e rövid vendégjáték alatt a korszak olyan sikerdarabjait is megismerhette a győri publikum, mint a Lumpaciavagabundus, a Borgia Lukretia, a Ludas Matyi, a Pajzán ifjú, a Falusi lakodalom, az A peleskei nótárius stb. Bár Lendvay ebben az időszakban többet már nem lépett színpadra Győrött, de felesége - Hivatal Anikó - emlékezetes fellépéseit, sőt fiát, ifjabbik Lendvay Mártont (aki szintén színész lett) is illik megemlíteni, mivel a korszak végén, a vészterhes 1849. esztendőt a szabadságharcban kapitányként szolgáló fiatalember bujdosásában Győrött lelt menedéket. Nevezetes győri szerepvállalásai miatt fontos röviden kitérni a híres színészdinasztia megalapítójának, Latabár Endrének itteni működésére is. Ez több szakaszra osztható, és még a következő korszakokba is átnyúlik. Győri vendégszerepléseinek első korszakában, az 1830-as években mint kiváló énekest ismerhették meg a helyiek. így láthatták Bellink Norma és Romeo és Júlia című operájában, Rossini: Sevillai borbélyéiban és olyan akkor divatos, zenés darabokban is, mint a Tankred, Zamba, Lumpaciavagabundus, Al-Catalani, Csörgősapka, A tündérkert Magyarhonban és még sorolhatnánk. Bár prózai szerepeket is játszott, mégis énekes művészként szerették. Ragyogó énekes pályafutása azonban 1838-ban véget ért, mert megerőltette a hangszálait. Ezután is színpad- és zeneközeiben maradva ettől kezdve korrepetitor, karmester és gyakran mint operarendező szerepelt a színlapokon. 1842-ben, miután sikertelenül pályázott a pesti Nemzeti Színházhoz, önálló társulatot szervezve új arcát mutatta meg. Mint színigazgató sorra látogatta meg a jelesebb színi állomásokat, így Győrbe is eljutott. Kevéssé ismert - de sokoldalúságát mutatja -, hogy ekkorra már elkészült a vidéki vándortársulatok megrendszabályozását célzó tervezeteivel is, az ún. Rendtartással, ami szabályozta volna a társulatok belső szervezeti és művészi életét is. A Vándortársulati Takarékpénztár felállítása pedig a színtársulatok zavaros és kihasználható anyagi helyzetét kívánta átláthatóvá és biztonságosabbá tenni. Igaz, nemcsak Győrben, de másutt sem tudta még e terveit hatásosan megvalósítani, de bizonyos elemeit már el tudta fogadtatni pl. Győrben, ahol jobban odafigyeltek ezekre az égető kérdésekre. Igazi fénykora azonban 1849 után jött el, amikor az üldözött és korlátozott nemzeti színészet újraszervezésében döntő érdemeket szerzett. Fontos megemlíteni Győr két reformkori újságját is, melyek rendszeresen megjelenő színházi rovatai (műsorrendek közlése, aktu-