Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

ális hírek és események, mübírálatok, karcolatok és színészportrék) nyomon kisérték a helyi színészetet: A német nyelvű Vaterland 1844 és 1846 között jelent meg, míg a magyar Hazánk 1846-tól 1848-ig tudott fennmaradni. Az 1848. évi forradalmi események kirobbanása előtt két héttel már felolvasták a győri színházban az országgyűlési ellenzék felirati javaslatait. A forradalom előestéjén pedig a győri ifjak félbeszakították az előadást, hogy eljátszhassa a színházi zenekar a „rebellisnek" tartott Rákóczi-indulót. A forradalmi időszakban a helyi színház országosan is vezető szerepet játszott, akkor, amikor az ország számos színházát bezárták: 1848 kora nyarán például Hetényi József társulata agitációs, propagandamüsorokat játszott a publikumnak A szabad sajtó első szüleménye cím alatt. Ennek keretében elsőként Szigeti József: Egy táblabíró a martiusi napokban, vagy: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség című darabját mutatták be, majd egy győri nemzetőr mozgósító jellegű propagandamüvét játszották el A tömeges népfelkelés címmel. A szabadságharc idejéről szinte semmilyen forrással nem rendelkezünk, ezért is figyelemreméltó Szuper Károly színész - a későbbi korok vidéket járó neves színigazgatója - naplóbejegyzése Győr városáról a honvédnek állt színészek szemszögéből: „Győr, 1849. május 22. Ma Hetényivel és Horváthtal (Veszprémből) Győrbe rándultunk széttekinteni, hogy lehetne-e ott a magyar hadsereg előtt színi előadásokat tartani. Utunkban Győrhöz közeledve örömrivalgást hallunk a Győrből zászlókkal előrevonuló katonaságtól és kérdésünkre azt válaszolják, hogy örvendetes hírrel érkeztünk mi be Győrbe s ennek örömére az egész város rögtön feldíszített nemzeti zászlókkal, este pedig kivilágíttatott és a magyar hadsereg tisztikara táncvigalmat rendezett a redutban (vigadó). [...] Május 26. Latabár (Endre) földim is hozzánk szegődött. Mi pedig karmesternek tettük, hogy énekes darabjainkat jobban adhassuk. Ma tartottuk első előadásunkat a színházban: Egy táblabíró a márciusi napokban című darabot zsúfolt ház előtt, óriási lelkesültség, egetverő demonstrációk között. A közönség fele piros zsinóros honvéd volt, ezek kardcsörtetésé, s kivált a vezérkar tetszéstapsa minket is rendkívüli módon fellelkesített. A színlapról még megtudhatjuk, hogy a darab teljes cime: „Egy táblabíró a márciusi napokban, vagy Szabadság — Egyenlőség és Testvériség. Egészen új eredeti vígjáték, jelenkorunkhoz alkalmazva, írta Szigeti József pesti színész- Történik 1848. márciusában. Ugyancsak a színlap alján olvasható: „Társaságunk 12 színi előadást adand, oly móddal léphetvén csak egyességgel az itteni vállalkozó német színigazgatóval, hogy minden nap két előadás leend a városi színházban, egyik nap du. 4-kor a magyar és este fél 8-kor a német, másnap du. a német és este a magyar" A szabadságharc leverését követően - az ország számos városával ellentétben - Győrött nem tiltották be a magyar nyelvű színjátszást (valószínű, hogy a komáromi fegyverletételt követő kompromisszumnak és a rendkívül erős magyar színi bázisnak köszönhetően). 1849-től Gócs Ede tartott magyar nyelvű