Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

Urak: Balogh István, Bárányi Péter, Csigó Lajos, Földváy Vince, Fülöp János, Hubenay, Komlóssy Ferenc, Katz Pál, Kőrössy Ferenc, Lendvay Márton, Nagy István, Rásky József, Véghelyi József, Tinódy Sándor, Tóth István (ez a név kétszer is szerepel a társulati névsorban, s valószínű két különböző személyről lehet szó, csak akkor még nem tettek különbséget az ilyen névegyezések esetében) és Pozsgay János súgó. A székesfehérvári székhelyű, de Győrben is többször vendégeskedő társulat vezetői folyamatosan tárgyaltak a város elöljáróival a nemzeti színészet ügyében, amelynek eredményeként az 1840-es években a magyar vándorszínészek hegemóniája figyelhető meg. A már említett színészeken kívül rövidebbhosszabb időre megfordult a győri városi színházban Laborfalvi Róza, Komlóssy Ida, Füredy Mihály, Szigeti Imre, Megyei Károly és Egressy Gábor is, tehát a korabeli magyar színészet színe-java. S ez megmutatkozik a repertoáron is, ugyanis ebben az időszakban elsősorban a Nemzeti Színház műsorain alapul a vidéki magyar színészet, természetesen Győr művészi arculata is. Annak ellenére, hogy Ecker János városi telekbíró vezetésével 1833-ban megalakult a német Theater Verschöner-ungs-Vereins azaz a Színházszépítő Egylet, a német befolyás gyengülni kezdett. Ecker nevéhez fűződik még az 1841 és 1849 között vezetett Színházi Naplója, is, amely sok értékes tudnivalót őriz Győr színészetéről. Igaz, zömében a színházfenntartással kapcsolatban jegyzett le számadatokat, de a színtársulatokra, igazgatókra, színészekre és a műsorrend néhány darabjára is kitért feljegyzéseiben. Ugyanakkor a német befolyás ellensúlyozására Kovács Pál életre hívta a Magyar Színészbiztosító Egyletet, biztosabb anyagi hátteret teremtve ezzel a magyar vándortársulatoknak és színészeknek, így 1840-től a németek a tavaszi kis szezonban, míg a magyar társulatok októbertől a következő év Virág vasárnapjáig tartó hosszú idényben kaptak játékengedélyt. Kovács Pál azonban egy új, megfelelőbb színház felépítését is szorgalmazta. Ezzel kapcsolatos cikkei, a nemzeti színészetet segítő és méltató írásaival együtt sorozatban láttak napvilágot az 1840-es években. Irodalmi tevékenységet is folytatott, értekezései mellett novellákat és színdarabokat is írt. Drámáit Győrben is bemutatták, alkotásaival részt vett az új, magyar drámairodalom megteremtésében és népszerűsítésében Szigligeti Ede, Szigeti Imre és Kisfaludy Sándor munkásságához csatlakozva. A forradalom és szabadságharc 1848. évi kitöréséig az alábbi fontosabb színi eseményeket említjük meg, kiemelve Latabár Endre és idősebb Lendvay Márton vendégjátékait. Lendvay Márton a pesti Nemzeti Színház egyik vezető színészeként kora magyar kultúrmissziója jegyében többször eljutott Győrbe; a tárgyalt korszakban az 1843-ban történt első vendégjátékát kell megemlítenünk. Amikor a győri vendégjátékot elfogadta, a Komáromy Sámuel és Szákfy József által vezetett színtársulattal lépett színpadra. Ez a társulat sem szűkölködött