Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)
Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig
komédiások. Bár akkor már több évtizede népszerűek voltak az anonim vándorkomédiások Győrben, mégis csak 1752-ből ismert az első teátrista, bizonyos Brenner Jakab neve. O Linzben már ismert színigazgató volt, de itt „csak" mesejátékokkal mulattatta a győri nagyérdeműt. Két újabb év elteltével, 1754-ben Piloty Ignác társulata volt az első, amely „szabályszerű darabokkal", azaz Európában már divatos francia szalonjátékokkal ismertette meg az érdeklődő győrieket. Igaz néminemű botrány is fűződik ehhez az úttörő vendégjátékhoz, mert három komédiást csendháborítással vádolt egy győri polgár, de a direktor közbenjárására szabadon engedték a duhajkodókat. A következő ismert vándorszínész Matthias Joseph Einziger volt, aki héttagú társulatával 1757-ben szomorú-, néma- és vígjátékokat adott elő. A később Bécsben is elismert Einziger repertoárja szintén francia sikerdarabokra épült, így az ennek gerincét adó szomorújátékoknál pl. Francois-Marie Arouet Voltaire néhány darabját a győriek is láthatták. A pedáns, de akaratos direktor feltétlenül megkövetelte a művészi áhítatot színésztől és közönségtől egyaránt. Megtörtént pl., igaz nem tudni, hogy a győri színpadon-e, vagy valahol a környéken (mert a korabeli feljegyzés homályosan fogalmazott), hogy az egyik rendbontó nézőt - leszállván a világot jelentő deszkákról - saját kezűleg dobta ki a mutatványos sátorból. Nemsokára azonban lejárt a sátrak és ideiglenes bódék korszaka a vizek városában is, mivel a vállalkozó direktorok, később a város polgárai is, színházépítésre adták a fejüket Győrben. Persze ettől a színvonal még nem sokat változott, azaz továbbra is nagy keletje maradt a Rába partján a mutatványos, cirkuszi jellegű produkcióknak. Ennek alapja, hogy a 18. század második felében Magyarországon a vándorkomédiások immár állandósuló jelenléte több „állhatatos", azaz állandó színház felépítését eredményezte. Az 1798-ban létesített első győri, az országban viszont negyedikként megnyíló teátrum előtt két fából épült nyári színkör is működött. Az első fa-, vagy deszkaszínház felépítése Félix Berner színi vállalkozó nevéhez fűződött, aki 1768 őszén érkezett Győrbe, ahol egy igen sikeres vendégjátékot követően marasztalták hírneves gyermektársulatát. Berner ugyanis az akkor divatos gyermekszínházak mintájára főleg kisgyermekeket alkalmazott társulatában, ami nem gyerek-, vagy mesedarabok eljátszását, hanem felnőtteknek szóló színdarabok adaptálását jelentette igen sajátos módon - pl. a Hamletben az anyakirálynét egy ötéves győri kislány alakította. A korszak egykori kritikusai szerint a gyerekek játéka különleges légkört adott, pl. a tragédiák játszásánál, és maga ez a tény is közönségcsalogató volt az 1768 végén már álló első deszkaszínházban. Nem maradt fenn forrás arról, hogyan fogadta az első színházalapító gyermektársulatát a győri nagyérdemű. De egy ezzel kapcsolatos „gyermekrablás" sokáig izgalomban tartotta a korabeli közvéleményt. Ugyanis özvegy Renthe Agostonné, akinek családja már az előző századtól győrinek vallhatta magát, 1773-ban kérte a győri szenátustól, hogy Rozália és János nevű