Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

gyermekeit, mivel Berner tudta nélkül elrabolta őket, szabadítsák ki az akkor Augsburgban szereplő direktor karmaiból. Valószínű azonban, hogy az özvegynek juttatott tiszteletdíj mértéke volt inkább probléma, mert némi huzavonát követően az ügy békésen megoldódott, és a Renthe-gyerekek továbbra is Bemernél maradhattak. A bécsi Theater Kalenderek által csodagyermekként emlegetett győri Renthe Rozália 1784-ig maradt a vándortársulatnál, míg öccse, János 1787-ben mondott búcsút Bemernek. A direktor egyébként mindkét gyerekszínészre busás összeget, 150 aranyforintot hagyott végrendeletében. Berneren kívül Wolfgang Rössl pozsonyi társulata, Franz Grimm gyermektársulata és Philip Berndt már országosan is ismert, jeles vándortruppja is fellépett az első győri deszkaszínházban, amit valószínűleg az 1784. évi árvíz pusztított el. De nem maradt Győr sokáig színkör nélkül, mert 1784 áprilisában Georg Schossleutner kötelezte magát, hogy a Bécsi kapu előtt új faszínházat épít, mintegy 254 aranyforintért. Az új teátrum már a következő évben állhatott, mert ekkortól vette kezdetét a sziléziai Khristoph Kuntz színésztruppjának hoszszú évekig tartó győri vendégszereplése. Ugyanakkor az 1773-ban feloszlatott jezsuita kollégium refektóriumát is színpadnak használták 1798-ig, a város első állandó színházának felépítéséig. Talán a legrangosabb vendégjáték éppen ebben az időszakban zajlott le Emánuel Schikaneder kísérletező és a felső körökben fenntartásokkal kezelt bécsi társulatának fellépésével (ő egyébként Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvola című operájának szövegírója és a zeneköltő barátja is volt). Győr első, 1798-ban épített állandó színháza Győr ekkor már a történelmi Magyarország két létező színi útjának metszéspontjában feküdt. így a Bécsből, vagy Pozsonyból ideérkező színésztruppok itt döntötték el, hogy az ország keleti, vagy déli tartományaiba vándorolnak tovább, de igen sokszor itt (is) kaptak játéklehetőséget. Illetve, továbbutazásuk esetén a leendő állomáshelyekről és az ottani játéklehetőségekről nyertek gyakorta hasznos információkat. Győr stratégiai szerepét a „színházfronton" az országban negyediknek felépített, első állandó színháza is növelte. Mint említettük, már volt a városnak két ideiglenes színköre, de a növekvő igényeket ezek a „deszkabódék" már nem tudták kielégíteni. Igaz, az 1798 végére felépült teátrum szerkezete is zömében fából volt, de ez már nem deszkából, hanem gerendákból épült. Kereken negyven esztendőnek kellett eltelnie, mire a faszerkezetek nagy részét szilárdabb anyaggal, kővel, téglával, illetve cseréppel váltották fel. A színház építője Reinpacher József a Griss-Steissing-féle kávéház bérlője volt, aki 100 forint évi bért fizetett a Bécsi kapu előtti, a „két hídtól balra" létesített színházért. Bár színtársulatokat is fogadtak itt, a báli ünnepek és egyéb mutatvá-