Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

engedéllyel rendelkező vándortársulatok és a Bécsből kirajzó udvari színésztársaságok, rendeletileg megszabott játszási keretek között. Ennek a kultúraközvetítésnek fontos feltétele volt az ún. színi utak kialakulása és a fogadóhelyek, a színi állomások, illetve a polgárosodás különböző szintjén álló városok befogadóképessége, azaz gazdasági, társadalmi és kulturális szintje. A 18. század végére a színi utak két fő irányvonala alakult ki. Mindkettő kiindulási pontja a császárváros volt. Elsőként az ország északi és keleti tartományait átszelő és összekötő útvonal alakult ki Bécs, Pozsony, Győr, Buda, Kassa, Szatmár és Kolozsvár állomásokkal, a Felvidék egy részét és Erdélyt érintve. A másik színi út feladata volt, hogy a másfél évszázados török uralmat átvészelő területeket ismét „bekapcsolja" a birodalmi kultúrkörbe. Ez az útvonal Bécsből kiindulva Pozsony érintésével Győrből ágazott le déli irányba, hogy Szombathelyt, Székesfehérvárt és Nagykanizsát érintve elérje Pécs városát. Innen juthattak el a német truppok Varasdra, Eszékre, Újvidékre, Zomborba és Szabadkára. Mindkét útvonal fontos állomása Bécs és Pozsonyon kívül Győr városa. Nemegyszer ugyanis itt dőlt el, hogy melyik útvonalon, és azon belül melyik állomás felé vándoroljanak tovább a komédiás társulatok. Győr tehát már a kezdeti korszakban is fontos stratégiai szerepkört töltött be a sokasodó vándortársulatok művészi hatásának érvényesítésében. Konkrét példával élve, a Dunántúl számos városa Győr közvetítő szerepének köszönheti a színészet első élményét, illetve ezeknek a kapcsolatoknak, hogy folyamatossá és tartóssá váltak. Elmondhatjuk, hogy azokban a városokban érzékelhető leglátványosabban a győri hatás és befolyás, amelyekkel Győr már előzőleg más szintű - kereskedelmi, igazgatási, katonai stb. - kapcsolatokat tartott fenn. így Székesfehérvár, Pécs és Eszék városokat kell felsorolnunk, amely egykori színi állomásokkal igen fontos kulturális kapcsolatokat építettek ki Győrben az évtizedek során. Természetesen ezek az érintkezések összetetten nyilvánultak meg, mert gazdasági, kereskedelmi, igazgatási, sőt kulturális érdekrendszerről is beszélhetünk, amiknek következménye, vagy éppen előzménye volt a színházi kapcsolatok felvétele. De természetesen a Dunántúl és Szlavónia olyan kisebb településeivel is kimutatható kölcsönös színházi, és ezzel együtt más jellegű befolyás, mint Komárom, Esztergom, Nagykanizsa, Balatonfüred, Szombathely, Szekszárd, Zombor, Eszék, vagy Várasd. Országosan is folyamatosan bővült a színi utak állomásainak köre, és a reformkorra már szinte teljesen behálózták az országot. A színi állomásokon pedig egyre égetőbb problémává vált a vándortársulatok elhelyezésének kérdése, azaz alkalmas játszóhelyek biztosítása. A kezdeti ideiglenes játékszínek; fogadók, báltermek, kávéházak, iskolák, laktanyák és egykori egyházi épületek igénybevételét követően egyre inkább az önálló játszóhelyek, színházak alapítása került előtérbe a működés anyagi és erkölcsi hátterének megteremtésével. Ezért a színművészet állandósítását az önálló teátrumok kiépítése feltételezte. Ez a folyamat, ha nem is rohamléptekkel, de már a 18. században elkezdődött. Mie-