Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

GYŐR SZÍNJÁTSZÁSA A KEZDETEKTŐL A REFORMKOR VÉGÉIG Győrnek az e kötet által tárgyalt korszakban betöltött kulturális, azon belül pedig a színészetre kedvezően ható, értékbefogadó, teremtő és közvetítő szerepének országosan is fontos történéseit vázolja fel ez az Összefoglaló jellegű tanulmány, így e helyt a város kedvező földrajzi, gazdasági és társadalompolitikai helyzete indukálta ismertebb színháztörténeti eseményeket és ismérveket vizsgáljuk. Vagyis a hazai viszonyokhoz képest korán megjelenő, német közvetítésű világi színészetet és a vele párhuzamosan létező jezsuita iskolai színjátszás produktumait, a magyar teátristák megjelenését, a színházpártoló társaságok fontos szerepét, az első játékszínek megalakítását és az itt játékjogot nyert vándortársulatok művészi teljesítményeit, a színpadon bemutatott darabok műfajbeli gazdagságát; hangsúlyozva, hogy ezek az értékteremtő folyamatok a közeli és az azokkal kapcsolatban álló régiókra is hatással voltak. Győr szerepe tehát az adott korszakban hazai szinten is kulcsfontosságú volt, nemcsak a befogadó, de közvetítő szerepet tekintve is, mert a hazánkba beszivárgó európai kulturálisszellemi áramlatok Bécs közvetítésével Pozsony és Buda mellett a Rába parti városon keresztül juthattak el a feudális kori Magyarország többi városába. Az európai színjátszás térhódítása, a színi utak kialakulása, Gyór stratégiai szerepe A nagyon összetett módon, német közvetítéssel megjelenő világi színészet hazai térnyerésének több szakaszát vázolhatjuk fel. A 18. század első felében szinte spontán módon, minden szervezettség nélkül az első, német nyelvterületekről érkező vándortruppok a Felvidék, Dunántúl és Erdély németek lakta, polgárosodó városaiban próbálkoztak érvényesülni. Az első mutatványosokat idővel - már az 1740-es években - elsősorban osztrák és német nyelvterületről érkezett, tanult színi mesterek váltották fel Sopron, Győr, Pozsony, Kassa és Temesvár piacterein, később ideiglenes színkörökben és faszínházakban. A commedia dell'arte hatását közvetítő „angol" és „francia" társulatok valójában németek voltak, pontosabban a birodalom különböző nyelvterületeinek idegen hatásait is közvetítették. Általuk nem csak a műfajbeli tarkaság, a gyakran felszínes produkciók, de a különböző nyelvjárások, dialektusok és eltérő mentalitások is megjelentek a színpadokon. A német kultúrmisszió második szakasza véget vetett ennek a spontán, éppen ezért politikai körökben veszélyesnek ítélt szerepvállalásnak a Hof- und Nationaltheater megalakulásával, amely a császárváros kultúrakisugárzó és meghatározó hegemóniáját is megjelenítette, azaz csak a Bécsben már bemutatott színműveket adhatták elő a szabadalomlevéllel, játék-