Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái III. 1612-1616 - Városi Levéltári Füzetek 6/2003 (Győr, 2003)

Regeszták 1600-1605

Az alperes amiatt is tiltakozik, hogy az uraim e pert semmiféle okból nem bocsáthatja fellebbvitelre, mert ez büntető per (criminalis causa), miképpen ezt a kereset is megmutatja. Végzés: amire magát a felperes az alperes ellenében kötelezte, az maradjon abban. - A felperes fellebbezni kíván. - Végzés: tétessék át. 1806. (VI. 155-158.) Felvétetett Pintér Gáspár és Diószegy (Diosegy) Gergely özvegyének, Ilona asszonynak a pere. Az alperest képviselő ügyvéd ünnepélyes tiltakozással mondja: őt a felperes az előbbi érvelések szerint fölöttébb méltatlanul háborgatja, hisz ez a Pintér nemzetség a fenti ügyben már törvény előtt kereste őt, és akkor esküjét elfogadták arra, hogy az a pénzösszeg itt Győrben veszett el. Tehát, ahogy az a benyújtott bizonyítékokból is világosan kitűnik, ez a per egyszer már törvényesen befejeződött. Mindezek miatt az ítélet meghozatalát várja a bíráktól és a méltatlanság, továbbá kárai, költségei miatt ünnepélyesen tiltakozik. A felperes ugyanazon ügyvédje [mint korábban] kijelenti: az alperes most sem tagadja a felperes keresetét, azt, hogy náluk volt. Ezt alátámasztja még a szakolcai (Sakolca) bizonyítással - itt [Győrben] veszett el-, és azzal, hogy a Pintér nemzetség azt már törvényesen kereste, illetve az előadott bizonyítékok tartalmával, amit a jövendőben ünepélyesen tiltakozva vitatni kíván. A beadott bizonyítékoknak ugyanis semmi erejük sincs a kereset erőtlenítésére, mert a felperes lett az örökös és az ő nevében, akarata szerint még senki nem kereste a pénzt. Ami pedig ott némiféle törvény állapotát illeti, a tanúk ott sem vallották eskü alatt, a pénz Győrben történt elveszését, és az ítéletkor sem találták úgy, hogy arra esküdtek meg, hanem csak arra, hogy behozattatott-e, itt hagyták-e, vagy sem. Az elkövetkezőkben az alperesnek meg kell esküdnie arra, miután hazajöttek lakni, sem a pénzt meg nem találták, sem arról nem szereztek tudomást, az hová is lett. De mielőtt erre mennének, kijelenti: az alperes aminő törvényes iratot (leuelet) a maga mentségére Szakolca (Sakolcay) városától hozott, az számára semmit sem jelenthet, mert az van megírva benne, hogy Pintér János Diószegy Gergellyel perelt, ő pedig elégségesen be tudja bizonyítani; Pintér János soha nem volt ott és nem perelt ebben az ügyben, hanem ő már korábban meghalt. Ha ötven emberrel kell is, akkor is bebizonyítja ezt, de a bíráktól elégséges időt kér. Az alperes ügyvéde a felperesi érvelés ellen szólt: a felperes egy becsületes szabad város megpecsételt kiadmányát némiféle ellenbizonyításokkal akarja semmissé tenni, amit semmiképpen nem lehet. Ugyanis a szabad városoknak, káptalanoknak és azon egyéb helyeknek, amelyek közhitelű pecséttel bírnak, mindenkor hitelük van, kivált a privilegizáltaknak. Minthogy a pecsét privilégium gyanánt vétetik, azért el kell fogadni, és így a felperes méltatlanságot (calumnia) semmiképpen nem szólhat. Ezt azért sem teheti, mert mintegy hat héttel ezelőtt ezen okirat másolatát kérte és amikor megtudta, hogy apja, Pintér János a szakolcai tanács előtt perelt a pénz miatt, Szakolcára kellett volna mennie és ott a pert „ ...le kellet