Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)
Regeszták 1606-1611
tartasz hazadnál latrokat tartasz hazadnál (!), az leaniodatis az korsagos kuruatt az latrok ruhazak, mostanis egy fatiais khuruanak 10 d. eleuen kheneseött adtatak megh innia mely az giermekett el szagatata ve/e 168 es ky vestete, posonibolis ky buciuztok ]69 benetekhet, mert ottis az vrad az bestie khuruafi az hohar az holt louatt megh niuzta, ö az husatt haza hordota az pénzre ky főzte, az varos ezen raita kapta ezért bucuztak ky benetekhett onnend". Minthogy sem [Barbély] sem felesége és leánya soha effélék nem voltak, és most sem ilyenek - amit be is bizonyítanak -, erre mindhárman fejüket leteszik, bizonyítsa mindezeket rá [Katus asszony], ha be tudja bizonyítani, úgy afféle gonosztevő személyekként büntetődjenek, ha nem, akkor ítélete várnak [Katus asszonyról] mint afféle gonosz nyelvű személyről. Tiltakozva mondja, ez után is szabad légyen szólnia. Az alperes minderre így válaszolt: Újvárosból (Wyuaros) jőve a felperes házához ment, és ott talált egy Orsik nevü asszony, „az Dunában valott", aki Keresztes (Kerestes) úrnál szolgált. Mihelyt bement a szobába, Barbély (Barbel) Mihályné „sabaso assoniom varroiat ky vetete", és a leánya mindjárt így felelt: „aha te folio", mire az annya így folytatta: „aha segien vallott khurua az latroknál voltai" ? Erre [Katus asszony] így válaszolt: nem vagyok én olyan ember. Erre ráment az ajtó „zauaral", és verni kezdte, de mindezzel nem elégedett meg, hanem leánya szolgája is rajta volt, és az ura is verte és szidta („az vra azonkepen vert sidott foglak vgymond mint gonos eleteö assont az proffost reiam tamastotta azis kemenien vertt, az el hagyuan megent ream jött vert taglott"), m és ahogy őt szidalmazták, [Katus asszony] csak viszont szidalmazott („latrok gazdaia"). Előadását így folytatta: „az feliöl gonoz asson xlx ott volt es az leány az huga le fekhuuen vgy kherdezte, hogy hani honapy nehezeké volna, mondotta az kerestes szolgála hogy 7 honapy imar, erre az sora 112 Barbel Mihal kerde azt az assont hogy menny ideié, merít en oly sersamott tudok affelere hogy ha meny giermek volna is benned mind el szagatna. Ihon az en feiern Orsik assony ne fely semitt... ". Négy nap múlva ismét megjött az Újvárosból a menyecske [t.i. Orsik], és [Barbély] leánya mondta: „ bizon megh iuan 10 dra khenesött es oda van imar es bizon soha sem leszek tőbe ollian mint az eleott". [Katus asszony] e szavakra bement, és így szólt Gyurkó inashoz: „az Istentelen el vestette az giermekhett". Barbély (barbel) Mihály ekkor azt mondotta Orsik asszonynak, az csak maradjon nyugton („legy veztegh"), ne féljen semmit, „ ihon az en feiern ". Midőn [Katus asszony] ezt az asszonyt 173 szidta, erre ők azt válaszolták néki; ő sokkal nagyobb lator. [Katus asszony a ló ügyében lös Javított szókezdetü szó. 169 Javított szó, először „ veszos... "-t írt a jegyző, minden bizonnyal „vesszőztek" akart lenni. 170 Bár az előadottak többféle értelmezést is lehetővé tesznek, valószínűbb az, hogy Barbély verte, majd a profosszal megfenyegette, azután ő a verést abbahagyta, amíg azt az asszony folytatta. 171 Itt a fent megnevezett Orsik asszonyra célzott. 172 Utána kihúzva: „monda". 173 Bár a fogalmazás homályos, minden bizonnyal itt Orsik asszonyról van szó!
