Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

1608. augusztus 16. 645. (IV. 7.) Másodszor augusztus 16-án, szombaton kérdeztette [az alkapitány], hogy megtörtént-e azon városi ember lefogatása? Erre a bíró azt válaszolta, hogy nem, mert őt az urak vették ki a város házáról. Erre Szeghy Gergely szolgabíró midőn a bírónál időzött („nálam létében"), rögtön meghagyta, hogy az mindjárt fogassa meg, mert ahogy a király képe megjön, addigra fogva legyen. A bíró erre sem fogatta meg, mert a püspök nem engedte ezt neki. Sőt, a püspök a bírót Szeghy Gergely, Simberger György, Dallos Gergely, András deák kíséretében este 8 óra táján szállására hívta, és ott szemtől szemben megkérdezte tőle, elfogatta-e azt a nemes embert? A bíró úgy válaszolt, hogy nem fogatta meg, sőt mindezt a káptalan urainak is tudomására hozta. Ez után a püspök kijelentette; Szent Demeter őt úgy segélje, ha a bíró azt a személyt megfogatta volna, akkor ő [t.i. a püspök] a bírót rögtön vasra verette és tömlöcöztette volna, szerencséjük, hogy meg nem fogatták. 1608. augusztus 19. 646. (IV. 8-10.) A fenti napon a király képe hazajött, az alkapitány elsőként a bíróhoz küldött, hogy azt a városi embert akit ő parancsolt, megfogatta-e, fogva van-e, avagy nincs? Ha nem tette meg, akkor mivel menti magát? Erre a bíró az alkapitánynak azt üzente, minthogy a püspök nem engedélyezte a megfogatást, azért az nem történt meg. Ezek után az alkapitány azonnal a király képéhez ment, és e dolgot néki hírül adta. A király képe azonnal a bíróért küldetett, hogy az harmad-, vagy negyedmagával rögvest jelenjen meg nála. A bíró Szeöch Benedekkel, Simberger Györggyel, Pesty Imre deákkal jelent meg előtte. A [király képe] ekkor a bírónak az alábbiakat mondta: távollétében őt az alkapitány(a) helyettesíti, akinek ekkor szintén annyi hatalma van, mint őneki [t.i. a király képének] („mintha semeliem serent ithon volnék en magam "), akinek őfelségétől arra is van parancsa, mikoron a ki-ki saját borát árulja, akkor ő - [a király képe] - a profuntbélieket segítse, oltalmazza azon két hónap során, mindenki ellen, aki őfelsége ellenében bort árulna. Ez idő alatt történt, hogy a káptalani urak közül egy bort áruitatott, melynek darusításában egy városi polgár, az ő szomszédja is segített. Mikor ezt a borárusítást megtudták a profuntosok, az alkapitányhoz mentek, és ezt jelentették. Akkor az alkapitány a káptalan úr házához küldött, és a profosszal lakatot tetetett a pincére, amit a polgár a pince ajtajáról levert, és az utcára kivetette. Amikor az alkapitány a lakat leverését, eldobását megtudta, az esküt tett német profoszt és soltészt („schultestt") másodszor is kiküldte e házhoz, hogy más lakatot tegyenek rá. De ezt sem engedték rátenni, hanem kivetették az utcára, és mindezek fölött még a profoszt is kitaszigálták. Midőn az alkapitány ezt is megtudta, a bíróhoz küldött, hogy az fogassa meg azt a Barbély Benedeket, aki a lakatot kidobta és a profoszt taszigálta, és mindaddig fogva tartassák, amíg [a király képe] meg nem jön. Azt is