Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

mondotta. Dorko asszony nem tudott rögtön erre felelni, hanem levette süvegét (suuegett), és azt mondotta: „szolgálok kgdnek". Ezt követően Bornemisszáné mindjárt „kuruanak sitta", mire ő [t.i. Dorko asszony] azt visszaszidta, [erre Bornemisszáné] kétszer is mondta; „szaz jar benned", mire Dorko asszony „... benne latale valakhit raitam "? Végzés: ugyanaz mint feljebb volt. Az alperes tiltakozik és fellebbezni kívánja e dolgot azért, mert a felperes tanúbizonyításairól nem akarnak másolatot adni. Az asszony tiltakozva kijelenti: ügyében Őfelségéhez is járulnak. A felperes szerint az alperes nem fellebbezhet, mert „az derek dologhra megh nem tettek töruent ". Végzés: a bizonyságokról másolatot nem adnak ki, hanem előtte elolvassák a tanúvallomásokat, azután ítéletet mondanak. Az alperes tiltakozik emiatt, szabadjon néki a feljebbvitel során erről bőségesen szólnia, és legelőször is azt kívánja, hogy a felelet szerint bizonyít-e avagya nem? Az alperes ügyvédje kijelenti; a tanúvallomásokat elolvasták, a bizonyításból kitűnik, hogy a felperes fél volt mindennek az oka, mert ők indították el e perpatvart, ők a város szabadsága ellen hatalmaskodtak az alperessel. Ha az alperes bármit vétett volna, azt csak maga oltalmára tette, ami kitűnik a bizonyításból, hisz a felperesek azt mondották, száz efféle dolga volt az alperesnek. De kiváltképpen egy dolog van itt, amiben hátramaradás van, az, melyben az alperes a tavalyi bíró előtt tiltakozott, követelve, hogy a felperes az ország törvénye szerint tiszteséges személyekkel esküdjön meg arra, hogy a megtörtént dolgok nem miatta következtek be („nem ö dolga volt volna az történeti dologh"). [A felperes] ezt nem akarta elfogadni, ahogy ezt a tavalyi bíró is kinyilváníthatja, sőt azt is, hogy fejét letéve harmad magával, jámbor és tisztességes személyekkel kellett volna esküt tennie arra, hogy mindez nem az ő dolga volt, és bort sem hozatott oda, a szállásra. Minderről a Hármaskönyv II. rész 32. cikkelyében vagyon írva, ha pedig nem kívánja elfogadni, az alperes kész maga személyében esküt tenni. A felperes szerint a tanúbizonyításokból kitűnik, hogy [az alperes] maga kérkedett vele, sőt azzal meg nem elégedve a városházánál, azon ítélkezéskor azt mondotta: „te kertel benne, ciak tiz d. légien .... nekhem adad... ". Ezért kitűnik: ő maga tette bűnössé („gonosa") magát, ezért törvényt kíván reá. Végzés: a felperes nem köteles megesküdni, de az alperes, minthogy [a dolgot] nem tagadja, és a felperes azt elégségesen bebizonyította, hogy mit is mondott az alperes, továbbá a felperes a keresetében fejét letette arra, hogy az alperes ezt a gyalázatos dolgot fejére rakja, mindezek miatt az alperes köteles kimondott szavait, és azt, hogy ez a felperes dolga, bebizonyítani. Az alperes ügyvédje tiltakozik, a bor dolgát bebizonyítja, de a másik dolgot - az ország törvénye szerint - a felperes hitére hagyta.