Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)
Regeszták
érvelés miatt. Ahol az alperes azt állítja; ő ártatlan, ebben néki magát kellene mentenie. Kérelme mellett („quia volenty non fitt iniuria") megkívánja a bizonyítást, amit időpont nélkül is a győri káptalan hiteles pecsétjével meg tud tenni e fél, de oly okkal, hogy minden halogatás nélkül, mindjárt törvény szolgáltassék a bizonyságok alapján, ahogy azt az alperes is kívánta. így a felperes a Hármaskönyv II. rész 32. címe szerint bizonyít, („adjunas minas requisitorie"). Az ítélkezők a bizonyítékokból megértik, hogy teljességgel bizonyított e, ha nem, úgy engedtessék meg a további bizonyítás, maga is kész az ügyben felelni. Az alperes kéri, hogy szabadjon néki a következő [székre] a zsarolást (exactionem) tanúk által vitatni, mindenről másolatot kér. A felperes szerint az alperesnek semmiféle kérése sem lehet, mert korábban semminemű tiltakozást nem Íratott, hanem a maga akaratából a törvénybe ereszkedett és alperesként felelt. Már a bizonyságokat is kívánta, amiről feljebb a felperes tudomást is tett, azért az alperes kívánságától el nem állhat. így azt kívánja a felperes, hogy a bizonyíték olvastassák föl és hirdettessék ítélet. Az alperes szerint e feleletben korábban semmi bizonyságot kívánó dolog nem volt, hanm most az első válaszadás időpontjában („in primo responsionis termino") kellett ad comunem, a két fél felelete alapján kellett volna előírni és azután bizonyságokat szedni. Azért érdemesebben felelheti: „comunem kelíesek ky bociatany". Más az, hogy a felperes által most előmutatott bizonyítékok törvény előttiek. Semmiféle törvényhelyet sem bírnak, hacsak nem a felek feleletéből (responsio), a bírák ítélete önkéntes (colecte). Ha pedig az uraim törvényhelyet adnának meg, úgy tiltakozik, mindenről másolatot kér. A felperes vitatkozik: az előadottak nem egyeznek, hogy mind „ coloratisok"* 9 lennének a tanúk. Amikor a peres felek engednek, vagy az egyikük azt kívánja, hogy a másik bizonyítson, és az gyakorlatilag ezt készen hozza, tehát fennáll a felek egyetértése, nem származik jogtalanság. Az más, hogy az alperes conditionaliter nem követelt semmit saját feleletében; hogy mikor is kell bizonyítani. Amit először megtehetett volna, másodszor már nem, párt sem vehet, és az egész esetet csak saját magának tulajdoníthatja, hisz minden az ő kívánsága szerint történt. Ez ügyben pedig a vitézlő uraim törvénye áll, „miuel hogy nem tugiuk mely oraban mely paranciolatt esik". Végzés: ahol az alperes azt állítja, hogy törvény előtti „szedett" bizonyságok legyenek és „coloratalisok", annak helye nincs. Az igaz, hogy bizonyságok voltak, de azok között vitézlő személyek is voltak, kiknek őfelsége szolgálatában mezőt kell járniuk, közülük némelyet a török rabság és fegyver már elpusztított, illetve a közönséges halál is. Ha Bornemissza Márton - aki a magyar királyság törvényei szerint perel - időben a tanúkat nem szedte volna össze, nagy kára származna, mert azon bizonyságtól is megfosztotta volna magát, aki néki a legtöbbet szolgál. A király embere és a káptalan előtti tanúvallomásokban, ahogy azt a győri Minden bizonnyal: collaterialisok-at akart írni a jegyző.
