Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

ha eö az regi tistartoknak sokasa szerent jart uolna el az dologban, hatt semy haborusagh nem esett uolna, mert eö jol tutta hogy en az ciapot meg uetem az falutol". Ha ezt követően őnagyságának levele érkezett, miszerint ő akar áruitatni, azt Barbélynak ismertetnie kellett volna a faluval, hogy azok attól elvegyék a csapot, akinek bérbe adták. ,,Ha így fisti szerint járt uolna el, az háborúság nem eset uolna eö Nga feölden". De minthogy ő a földesúr akaratát nem közölte, titkon, hirtelenséggel, hatalmaskodva járt el, az ő borát Szeöch pénzén vett csapra hozta Szeöch tudomása nélkül. Mindezek után Szeöch a rajta esett gyalázat, verés miatt amit díjáért sem vett fel - törvényt vár. A törvény úgy ítélte meg, hogy mindkét fél 15-öd napra bizonyítsa a dolgot, és a tanúk meghallgatása után ítélkezni fognak. - A peres feleket a törvénytevő uraim megbékéltették, ha ezután bármelyikük bármit a másik szemére vet, úgy törvényszék szegésért 20 ft-ra bírságolják. 18. (II. 6.) Nagy Mihály ügyvédjének vallotta Péter deákot a János deák elleni perben (contra Joannem literatum). 1601. január 11. 19. (I. 10) A felperes, Szombathelyi (Sombathely) Péter deák Christoforus Balbier elleni perében mondja: Györ megvételekor, 1598. Húsvét táján (március 22-e körül),

50 itt Győrben Christof urammal 50 ft-on egy Szinán nevü török rabot vettek. A rabot a felvalló két ízben, 17 hónapig „pénzes kenierrel" tartotta, hogy sarcáért elbocsássak. Ez a sarc az 50 ft-on felül 200 ft-ot és egy főembernek való párducbőrt tett ki. A rabért Pázmán (Pasman) Ferenc rabja vállalt kezességet, de a rab megszökött. Ezt követőan addig erőltették Pázmán rabját a hódoltságba menetelre, („bekulteők erete") aki mellett a felvalló még küldött 7, vagy 8 ft értékű ajándékot is az általa ismert Mustafa agának. Grebechynek (grebeci) volt egy gesztesi rabja, azt küldte érette az aga Budára, ahol meg is találták és visszaküldésre került. Eközben Christophnak a felvalló némely barátja azt mondta: oda a rab, de ő Szombathelyiben bízva ezt nem hitte el. Mindezeket követően a rab megjött és továbbra is, immáron harmad ízben Péter deák tartotta el („Buda alatis ,igh az had uolt mind pénzes kenierel tartotam az tömlöcben, ky nem jeött, Istergom ala az táborban hogy kelletet mennünk"). Ekkor mondotta Christoph urnák, az a rabot tartsa magánál, mert néki megparancsolták, hogy hirtelen el kell mennie. Akkor ő gondját vette. Azt követően, hogy Szentmártonban vajdaságot adtak Szombathelyinek és ezért oda kellett mennie, újra csak arra kérte társát, hogy a rabnak viselje gondját és ha módjuk lesz, vagy más rabért, vagy a sarcáért elbocsájtják. Mindezeket Christoph úr hitére hagyja. Az már nem tudja, hogy Christoph úr a rabot elajándékozta, vagy hová is tette, de az most már nics meg, így ő a fele sarAz új naptár szerinti időpont.