Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

A felperes érti az alperes feleletét, azt hogy ö miképpen kívánhatna 400 ftot, mert elevenen nemes ember díja csak 100 ft, míg holtan 200 ft lenne. A „dy szerent" nem felel mást csak, hanem a tanult mesterséget a jelen időben három az egyhez tartja a nemességhez képest. A nemesi jogállásból is nem csekély haszna van, de ő oly mesterséget, „tudomant" űz, ki ez világban bődületes es hasnos, es ep keznekis való ". De immáron mesterségének haszna nincs, mert Földes Ambrus öt megbénította, csonkává tette, ami kitűnne, ha a bizonyságokat behozná. Ahol pedig [az alperes a felperes] hitére hagyja, azt az nem veszi magára, hanem elégséges bizonyítékkal bizonyít. Ahogy pedig [az alperes] mondja, öt [a felperes] doronggal verte, ha néki jogtalansága lenne, úgy [a felperesnek] bírája van, keresse őt a törvény szerint. Az alperes tartja magát a fent előadottakhoz, és a hamis vádaskodás miatt tiltakozik, mert két úton, perrel és veréssel senki nem kereshet, ahogy az [a Hármaskönyv] II. rész 70. címében is meg van írva. Végzés: a törvénytevő urak úgy ítélték meg, hogy a felperes akkor nem köteles maga megesküdni, ha keresetét elegendően bizonyítani tudja. Ezért a felperes bizonyságait „be vésik", és az ügyben ítéletet mondanak. De ha a bizonyságok nem tudják az dolgot alátámasztani, akkor köteles azt esküjével megmenteni, „es égik az másikra hitet adnj ". Az alperes kedvezőbb végzést kíván, mert a törvényekből az tűnik ki, hogy az alperes megrövidítésének elkerülésére, a sok költség eltávoztatására „égik az másik hitere hagia ". Amiféle bizonyságokat pedig beadott, azok az ítélet előtt szedettek, tiltakozik miattuk. [Az alperes] tiszteli a káptalan urait és annak pecsétjét, de mindennek helye itt nincs, ahogy azt 1574. december 24-én az ország tábláján megítélték. Ezért az alperes ügyvédje azt kívánja, az uraim ítéljék meg, van-e helye, vagy nincs. Ha bizonyítani kell, akkor pedig bocsássák „comunis inquisiteora ". A felperes a fentebbiekhez tartja magát, ami pedig a bizonyság beszedését illeti, azt az ország törvénye szerint cselekedte, és ő mindig is kész volt arra, hogy feleletét bizonyítsa. Ugyanaz a végzés lett mint fentebb, és ami pedig az alperes kívánságát illeti, hogy őnéki is szabadjon bizonyítani, a bírák megengedtek, mindkét félnek szabadjon bizonyítania. Az alperes ügyvédje tiltakozva a tanúvallomások másolatát kéri, A pozsonyi végzésben az 1550. évi 56. cikkely kimondja; a peresek között minden beadott irat mását egyszer ki kell adni. Az [alperes] ahhoz tartja magát, az ítélkező bírák is tartsák magukat ehhez. A felperes kijelenti; amennyiben az alperes valamiféle bizonyítást tenne, annak mását a felperes is kívánja. Végzés: elismertetett, mindkét fél Vízkereszt nap utáni péntekre, azaz január 7-re [jöjjön].