Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

432. (III. 15.) Balogh (Ballogh) János cseszneki vajda (Cesneky vayda) Nicolaus Friselt ügyvédnek vallotta. 433. (III. 15-16.) A pápai Szabó (Sabo) Imre, Péter deákot (Ptrm. Ltrm.) ügyvédnek vallotta Balogh (Ballogh) János ellen, és előadja: 1604 során, valaminő atyafiához Nagyszombatba (Nagy Sombat) ment, és onnan visszajőve Győrött barátaival jóllakott, majd lóra ülva hazament Pápára. A bor a lovon elérte, és így utazva elaludt. A cseszneki (Cesnekhy) útra tért, és a Bakonyban (Bakhon) felüdülve észlelte, hogy Csesznekhez közel jár. Gondolta, az éji időben betér Csesznekre, Balogh (Ballog) János szállására.

2 5 Miután bebocsátották, Balogh Jánost figyelmeztette a felesége, hogy ezzel a legénnyel elmehetne Pápára. Erre az alperes kijelentette, ő nem szándékozik oda menni, eleget fáradt, immáron senki után sem fárad, inkább elveszi [a felperes] lovát. [A felperes] lova fáradtságára is hivatkozva kérlelte őt, ezt ne tegye, de [az alperes] mégis elvette a lovát, továbbá a nyeregfőből 4 ft-ot érő hegyes tőrét, a 16 ft-ot érő mentéjét - amit maga gombolt ki -, és egy 8 ft-ot érő kárpitját. A [felperes] soha nem volt az alperes adósa, őt adóssá sem tette, de ha az lett is volna, [a felperesnek] őfelsége után Pápán kapitánya volt, törvény szerint ott kellett volna őt keresnie. Ha Burian Ferenc néki adósa volt, úgy őt kellett volna annak módján keresnie, de [a felperes] sem adósa nem volt, sem vele egy kenyéren nem élt, sem pedig nem atyafia, azért az ő adósságáért [a felperes] javait nem szabadott volna elvenni. Azért törvényt vár. Az alperes megértette Szabó (Sabo) Imre feleletét, de hogy az ügy az alapjától érthető legyen, miért is tartotta meg a törvénykezésig a felperes javait, annak a következő az oka. 1602 Szent Mihály nap táján (szeptember 29. körül), Burian Ferenc néhányadmagával Felsőörsön (fölső Örs) szállott meg. Ahol megszállottak, azon ház gazdájánál [az alperes] egy lovat tartott, amit 25 ft-ért kívánt eladni. Burian Ferenc a társaival együtt ezt a lovat megfogta, hiába mondták nékik a polgárok, az a jószág Balogh János cseszneki vajdáé, azt ne bántsák. Miután mindezt megtudta, elment Pápára, és az alkapitány előtt törvény szerint Burian Ferenc ellen keresetet tett; miért is hozták el az ő lovát (?), amit most az adjon elő! Burian akkor ott azt vallotta, ő nem volt ott a ló elhozásánál, arról neki híre sem volt, abban tanácsot sem adott. Minderről Pápán a vitézlő széken úgy határoztak, hogy Burian Ferenc maga személyében esküdjön meg arra, néki „sem hire sem tanacia az lo el hozásban ". De minthogy az esküt nem fogadta el és nem merte letenni, azért néhány főúr figyelmeztette [az alperest], mutassa meg [Burian] azokat a személyeket, akikre ő a ló elhozatalát fogja. Azáltal, hogy [Baloghnak] annyi szabadsága nem volt, hogy Buriannal közösen el tudtak volna menni, úgy végeztek, Burian maga menjen el. A költségeiért [a felperes] 2 ft-ot fizetett is. Burian ekkor megfogadta, a felperes jószágát meghozza, mely mind a mai napig oda van. Ezután „kheraly khepe vrunk ö ngtul. " azt a parancsot kapta, hogy Slatkouit úr fogja e dolgot elA szállásadó megnevezése sor fölé írt betoldás.