Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

A felperes nem fogadja el [az alperes] feleletét, ahol is ő azt mondja: a háborúságra [a felperes] adott okot, amikor maga vendégeivel együtt reá támadt, arra azt mondja; ő ezt nem tette meg, ott sem volt akkor, amikor a szitkozódás, háborúság elkezdődött, ami a bizonyságból is kitűnik. Végzés: Szent György nap utáni péntekre, azaz április 30-ra új időpontot adtak az uraim, de akkor az alperes a bizonyításával kész legyen, mert mindenképpen ítéletet mondanak. 415. (III. 11.) Az alperes előadása: néminemű szükségéből az egyik útjára [a felperestől] egy paripát kért, amit a szállására vissza is vitt. A [felperes] nem tudni mi okból, midőn [az alperes] nem volt itthon, a lovat [az alperes] napának házához vitte, ahol az [alperes] nem rendelkezik szállással. Mert ha akkor [a felperes] a lovat az ő szállására vitte volna, és megokolta volna, hogy az út során a lovát megbénította, vagy az [az alperes] miatt valamiféle nyavalyába esett, akkor őt [ti. az alperest] bírája előtt kereshette volna, és ő kára miatt elégtételt nyert volna. De [a felperes] nem ezt cselekedte, pedig őt a város bírája is megintette, hogy ezen lónak gondját viselje, mert ha kára történnék, annak maga lesz az oka. Mindezzel nem gondolva [a felperes] éjjel ismét [az alperes] napának a házához ment, a lovat pedig az ablak vasához, a rostélyhoz kötötte, ahonnan az akkor elveszett. A [felperes] hozza elő azt a lovat, és az ország törvénye szerint bizonyítsa be valamiképpen, hogy abban a kár [az alperes] miatt történt, akkor készségesen fizet. Mindezeket a maga idején kész bizonyítani. Végzés: mindkét fél a Szent György nap utáni péntekre, úgymint április 30-ra bizonyítson. 416. (III. 11.) Boday Benedeknek megengedték az időpontot. 417. (III. 11.) Móricz Bálint, Nicolaus Friselt ügyvédnek vallotta Szíjártó (Syarto) Mátyás ellen. 418. (III. 11-12.) Az 1604. évben, a Győr vármegyei Győrött (geör) nem tudni mi okból, a jámbor és vitézlő Rác Mihály [a felperes] házára ment, és egy-két juhot (?) („Jyott") hatalmasul elvitt. A [felperes] húga kérlelte, azokat addig ne vigye el, míg az ő bátyja haza nem jő, de azzal az alperes nem gondolva, húgát házában megrángatta. Ezt ő a díjáért fel nem vett volna. Ha [az alperesnek a felperes] bármit vétett is volna, minthogy néki bírája volt, az előtt kellett volna keresnie, akkor is, ha bármi marháját nála megismerte, vagy házánál megtalálta volna. A házából hatalmasul elvitt két juhot („Jött") [a felperes] megtalálta, s kérte, ne vegye el, de az erőhatalommal elvette. Ez a két jószág a pápai úton jött [a felperes] elé, azokat ott találta, azokhoz jámborul jutott. Ha azokat [az alperes] magáénak ismerte, úgy azt annak módján kellett volna keresnie, és nem hatalmaskodva, házára menve. A keresetéről, amit annak idején bizonyítani is kész, ítéletet vár.