Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

Az alperes még nincs kész, napot kér. - Végzés: Szent György nap (április 24.) után. 419. (III. 12.) Szíjártó (Syarto) Mátyás, Péter deákot (Ptrm. Ltrm.) ügyvédnek vallotta Móricz Bálint ellen, és minthogy ez első kérelmi szak, azért napot kért. 420. (III. 12.) A felperes [Móricz Bálint] előadja: 1604-ben, a mustra napjának eljövetele táján, eljött hozzá az alperes Szíjártó (Syarto) Mátyás és barátsággal egy szablyát kért tőle azon mustrára. A mustra után elment hozzá [a felperes], és a házánál emberséggel köszöntötte. Az [alperes] ekkor adósságát szép szóval elismerte, és a kard magánál tartását arra hivatkozva jelentette ki, hogy a [felperesnél] lakó menyecske az ő adósa. A felperes hasonlóképpen szép szóval ebbe nem ment bele, őneki azzal ugyanis semmi dolga nincs, azt az adósságot [a menyecsén] hajtsa be az alperes, ő a kölcsönadott szablyájáért jött, amit a másik fél nem tarthat meg, és nem valamiféle adósság megkérése miatt. A szablya egy szegen függött, egy puska („mordalypuska") mellett, amely puska árában [az alperes] adósa volt a felperesnek. A felperes mint saját tulajdonához nyúlt a szablyához, de [az alperes] az asztal mellől eljőve őt ok nélkül és érdemtelenül pofon ütötte. Azt a gyalázatot és „suhadalmat", amit saját tulajdona miatt [az alperes] rajta tett, díjáért sem vette volna fel, minderről az uraimtól törvényt vár. Az alperes kijelenti, ez az első kérelmi szak és most országgyűlés is van, „dyot keres dya serentis felel" az ország törvényéhez tartva magát. Végzés: minthogy [az alperes] a feleletet meghallotta, vegyen másolatot és a következő időponton feleljen meg. 1604. március 30. 421. (III. 12.) A 60 esztendős Sajtos (Saytos) Benedek eskü alatt alatt a következő vallomást tette: Katalin asszony az alsóörsi (also örsy) Kamany Imre leánya, és a meghalt Kamany (kamani) Lukács is az ő fia volt, ez a Katalin és a Lukács egy ember gyermekei voltak. - A második tanú, a Szabadiban (sabadi) lakó 45 éves Vida Imre eskü alatt vallotta: amikor Katalin asszonyt Szabadira (sabadera) hozták Olah István férjének, akkor ő ezek szolgája volt és látta, hogy Kamany Imre fiai hozzájuk jöttek. A bátyja, Kamany (kamani) Péter Szabadin vett szénát és Lukács - aki akkor még kicsiny volt - is ott volt a marhával. Akkor látta és hallotta, hogy egy ember gyermekei volt Olah Istvánné, Katalin asszonnyal, de bátyjuk, Kamany (kaman) Péter már régen meghalt.