Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

384. (II. 129.) Mészáros András, Péter deákot (Ptrm. Ltrm.) ügyvédnek vallotta Fekete (fekhete) Pál ellen. 385. (11.129.) Tar Imre felperesként betegsége miatt nem jelent meg. 386. (II. 129.) Fekete (fekhete) Pál felperesként előadja: a futás előtt 18 marhát adott Mészáros (Mesaros) Andrásnak, melyek árában a sok jámbor keresés ellenére is ő 9 ft-tal adósa maradt. [Fekete] már egyébként is 7 ft-ot elengedett, a fenti tartozás megadását kívánja. 387. (II. 129.) Vasváry Mihály alperesként Péter deákot (Ptrm. Ltrm.) ügyvédnek vallotta Alapy Lőrinc ellen. - A felperes Alapy Lőrinc megjelent. - Az alperes a város törvényéhez tartja magát. 388. (II. 129.) A mai napon Veöreös Pál a halásznak megadta azt az aranygyűrűt, amiben türkizkék („tirkis kek") kő van, ami Horvát (Horuat) Tamásé volt, amiért akiért egyrészt a „Zeughbart" Palotay lett kezes, akiért pedig Greger Roll vállalt kezességet.

219 389. (II. 129.) Szabó László, Nagy Mihályt szólítja. - Az alperes Nagy Mihály az első kérelmi szakban van. 390. (II. 129.) Kocka István az Olle Mátyással szembeni pőrében a Vízkereszt nap utáni péntekre, azaz január 9-re bizonyításával készüljön el, mert akkor akár jelen lesz, akár nem, az uraim ítélkezni fognak. 1603. december 20. 391. (I. 362.) Zlakouitt Miklós, Damokasza Pál,

220 Gusich Pál és Barbély Benedek a város polgárai lettek. 1604. január 12. 392. (I. 54.) Bajusz (Baiusz) György deák Kapra István bíró, és Győr város előtt mindenből kimentette magát; ő ugyanis 1594-ben, Győr elveszése előtt ispotály mester volt, de nála semmi sem maradt sem az ispotály javaiból, sem pénzéből, miképpen az a jegyzékéből („regestromabolis") kitűnik. Ez okból ő ment és szabad ember lesz, sem őt, sem maradékait ez ügyben senki nem háborgathatja.

221 219 Vö. az egyező tartalmú, de korábbi datálása 376. sz. regesztával. 220 Utána kihúzott név: Téglás Lőrinc. 221 György deákként, hasonló tartalmú bejegyzés: II. kötet 129. p.