Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

I. Polgármesterek, közigazgatás, önkormányzat

Óh, azok a régi szép költségvetések... Napjainkban az önkormányzatok költségvetése — finoman szólva — nem éppen optimális. Nincs ez másként Győrött sem, bár ez a város már többször megmutatta, hogyan is kell kimászni a gödörből. Mintaszerű pénzpolitikájával a monarchia utolsó éveiben az országos harmadik helyre küzdötte fel magát. A legjelentősebb beruházások mindig bankkölcsönből valósultak meg. A pénzintézetek versengtek egymással, így aztán a kamatok alig tettek ki négy-öt százalékot. Ám az első világháború tönkretette a bankok többségét, ezért a kölcsönöket nem volt kinek visszafizetni. A pengő bevezetésével, a húszas évekre újra stabil lett a város költségvetése. A nagy gazdasági világválság azonban ismét összekuszálta a viszonyokat. Hogy válságos időszakban milyen költségvetést kell alkalmazni, arra jó példa az 1930. évi győri pénzpolitika. Forrásul a dr. Valló István városi tanácsnok által szerkesztett évkönyvet használtuk. Az 1930-as költségvetést a m. kir. belügyminisztérium elfogadta, az általa tett észrevételek figyelembe vételével a városi határozat a szükségletet 5 248 997 pengőben, a fedezetet a pótadóval együtt 5 235 207 pengőben állapította meg. A mutatkozó 13 790 pengő hiányt a személyi illetmények terén elért megtakarításokkal tervezték fedezni. Az általános igazgatás költségeinél 9200 pengő megtakarítás keletkezett, amit zömmel a jutalmak megvonásával értek el. Megtakarítások keletkeztek a közegészségügyben is. Jelentős volt viszont a túllépés a közoktatás, a közművelődés területén. Emelkedett ugyanis a felekezeti iskolák részére adott támogatás. A könyvtár rovaton szereplő 3000 pengővel szemben 5048 pengőt költöttek. Az iskolai továbbképzéseknél 3950 pengővel szemben 5000 pengő volt az ösztöndíjak éves összege. A szegényügyi és népjóléti csoportnál az előirányzott 50 000 pengő helyett 105 268 pengővel támogatták a rászorultakat. A nagymértékű túlkiadást a gazdasági viszonyok következtében fellépő ínség indokolta. Ugyancsak nagyobb hiteltúllépés jelentkezett a szegénysegélyezés élelmezési rovatán, ahol a 18 000 helyett 40 000 pengőt költöttek. A napközi otthonok esetében a tervezett 16 000 pengővel szemben 30 524 pengő volt a kiadás, amit ugyancsak a nagyobb nyomorúság tett indokolttá. Az adóbevételek minden területen csökkentek. Növekedés csak két területen volt. Emelkedtek a sírhely-díjbevételek és a városi bérházak kiadásából származó pengők. Ezzel együtt is jelentős volt a város tartozása. Az 193l-es költségvetés felosztásánál az alábbi arányokat tartották fontosnak a képviselők; általános igazgatás: 36,12 %, közegészségügy: 3,78%, közoktatás, közművelődés és vallásügy: 14,55%, népjólét és szegényügy: 5,25%, közélelmezés: 2,89%o, városépítés, városgondnoksági feladatok: 11,57%, vagy önigazgatás: 5,69%, és hitelügyletek: 20,14%. Reméljük, a mai városatyák sikerrel merítenek ötleteket a gazdasági válság itt ismertetett gazdálkodásból.