Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

XII. Győri vegyes

krenchennek hívnak. És a tánckoszorúk nagy sikere azzal bíztat, hogy mire a mostani generáció a bálterembe kerül, ami csak néhány esztendő kérdése, kiűzi onnan a ma uralkodó unalmat és világfájdalmat és újból trónjára ülteti a fesztelen jókedvet. Ilyen biztató tánckoszorú volt szombat este a Royal nagytermében. Polgárista kisasszonyok és főreáliskolai ifjak tettek vizsgálatot legkedvesebb tantárgyukban tett előmenetelükről, egyhangú vélemény szerint általános kitüntetéssel. Fehér és rózsaszín leányruhák kedves váltakozása tarkította a terem képét, melyet később még tarkábbá tett az ifjak ruháit díszítő kotillonok sokasága. A külső kép csak a hű tükre volt a belsőnek, az ifjúság őszinte vidámsága uralkodott a lelkeken, melyek elfeledkezve kis gondjaikról, ez egyszer s a jövőben valószínűleg többször is, kimulatták magukat. " A jelenlegi politikai légkör szintén nem kedvez a farsangnak. Bár gyakran szoktuk mondani, hogy „áll a báF'. Sokan viselnek álarcot és jelmezt. A mosolygó álarc mögött azonban egyre több a megkeseredett ember. Odafönt lankadatlan szorgalommal alkotják az újabb és újabb talpalávalókat, idelent mégsem úgy táncolnak amint az a kottában írva vagyon. Lehet, hogy nem ismerik a kottát, vagy csak nem szeretik? Újra itt a középkor Györ, a kalmárváros a vasút megépítéséig a gabonakereskedelem legnagyobb vidéki központja volt. A termény- és állatkereskedés mellett a dunai hajókon érkező bor, gyapjú, gubacs, aszalt gyümölcs, pálinka, iparcikkek, fűszerek, valamint a dohány jelentették a legfőbb bevételi forrást. Egy elzászi utazó szerint 1773ban, a 3 napos Urnapi vásáron mintegy 8 ezer magyar, horvát, román, német, sőt külhonos egyén sereglett össze. A XIX. század első felében az évenként tartott hat {Katalin napi, Piroska napi, Nagyheti, Urnapi, Magdolna napi és Kisasszonynapi) országos vásár közül a legélénkebb forgalmú a Nagyheti vásár volt. A kalmárok többsége nem a győriek közül került ki. A zsidó származásúak zöme a Győrrel szomszédos Győrszigetben telepedett le, mivel városunkban való megtelepedésüket megtiltották. Az izraelita felekezet kérésére a zsinagóga melletti húspiacot bezárták. A gabonakereskedelem lehanyatlásával az állatvásárok vették át a vezető szerepet. A vásárok a régi temetőtől a Bisinger sétány helyén álló, egészen a Kazinczy iskola épületéig tartó Vásártérszeren zajlottak. A Kazinczy iskolától a törvényszéki épületig volt a Gabona vásártér, a Baross-hídtól a Teleki utcáig a Lóvásártér, innen keletre, körülbelül a Lukács Sándor utcáig a Lópróbáló tér. Az utolsó állatvásárt 1908. március 13-án tartották itt. A vásárokat ezután a Dunakapu téren és a Széchenyi téren rendezték meg. A piacokon szigorú rend uralkodott, Győr város közgyűlése több szabályrendeletet alkotott e tárgykörben, így a (Piaci rendtartásról, Allatvásári rendtartásról Gabonapiaci visszaélések megszüntetéséről, Zsibárusokról, Helypénz és vásárvámdíjakról, Országos vásárok tartási sorrendjéről.) A piacokon a nem kívánt zsebmetszők és zsebtolvajok is megjelentek. 1903-ban az országos vásár alkalmával a Lakatos- és Kolompár família több tagját bekísérték a városi rendőrkapitányság épületébe. Nagy Mihály alkapitány közös