Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

XII. Győri vegyes

vényt sem érthette meg. Dehát nem kell ölbe tett kézzel várakozni, lehet szorgalmasan gyűjtögetni a bizonyítékokat és hosszasan elbeszélgetni a már idős tanúkkal. Bízzanak a törvényalkotókban, kárigényük nem fog elévülni. Budapest, 1992. március 15. Szabadság, Testvériség, Egyenlőség Sepsey Országos Kárpótlási Hivatal vezetője Szipoly Bonifác úr gyorsan szaporodik A csődtörvénytől sokan azt várják, hogy rendbe rakja a magyar gazdaságot. A gyengék végre kihullanak, az erősek meg igazán erősek lesznek. A feje tetejéről a talpára áll a gazdaság. A hitelezők megkapják pénzüket és nem lesz többé olyan lumpenburzsoá, aki kifizetetlen számlákat hagy maga után. Az elvégzett munkát kifizetik, egyszóval minden jóra fordul. De szép lenne! Na ja, álmodni lehet, sőt még illúziókat is dédelgethetünk. Ám aki szeretett hazánkban született, az jól tudja, a csődtörvény egy törvény a sok közül, amelyet majd újabbak követnek. De az áhított gazdasági rendre még éveket kell várni. A politikai szempontjából kifejezetten gusztustalan, önkényuralmi Bachrendszerben virágzó gazdaság jött létre. 1848 vívmányait, így a jobbágy terhek eltörlését, valamint a földhöz juttatást Alexander Bach és kormányzata hajtotta végre. Az úrbéri pátenssel egy időben, 1853-ban született meg az első modern csődtörvény is. A Győri Törvényszék elé került csődperek szép kövér és vastag aktákat eredményeztek. A poros csomókat áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a csődperek igazi kedvezményezettje a törvényszék, valamint az ügyvédek voltak. A hitelezőket a tartozások sorrendjében besorolták, mindőjüknek külön ügyvédje volt. A perek évekig elhúzódtak, ezzel is tovább gyarapította a törvényszék kasszáját. A tetemes illetéket, ügyvédi költséget, valamint a végrehajtó úr munkabérét mind a csődbe jutott személy állta. A törvényszék lényegében azzal törődött, hogy minél nagyobb jövedelmet hasítson ki a maga számára, a hitelezők érdeke csak másodlagos volt. A megejtett árveréseken inkább áron alul adták el a javakat — nem törődve a hitelezők érdekeivel — csakhogy végre megszabaduljanak az ügytől. A Garaboncziás Diák, a győriek kedvenc élclapja, megalkotta Szipoly Bonifác végrehajtó alakját. Ki tudja miért, a végrehajtókat, akár az adóellenőröket, ma sem szeretik. A magyar nép egyre csak fogy, végrehajtó és adóellenőr pedig egyre több lesz. Nem tudom, hogy ezt a társadalmi fejlődés, vagy az evolúció hozza magával. Mindenesetre hála a demokráciának, szeretni őket nem vagyunk kötelesek.