Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

XII. Győri vegyes

Mindig az erősebb kutya... Középkori okleveleink többsége a nemesség adományozás mellett a birtokokra és birtokosokra nézve is fontos adatokat tartalmaz. A királyok által az egyházaknak adományozott földekről számos oklevél maradt fent. A pannonhalmi és a győri hiteleshely ellátott közjegyzői feladatokat is. Elvégezték a nemesek és polgárok birtokba iktatását, kijelölték a határokat. Miután az oklevelek fontos kiváltságokat tartalmaztak, az írásbeliség elterjedésével az oklevelek hamisítása egyre gyakoribbá vált. Az első profi oklevél-hamisító, az „Átkos emlékű János deák" tevékenysége nyomán például jelentősen összekuszálódtak a zalai birtokviszonyok. Kiderült, hogy több állítólagos nemesnek és valódi nemesnek ugyanaz volt a birtoka. A vármegyei törvényszék a király embereivel együtt bogozta ki a szövevényes ügyet. Megsemmisítették a hamis okleveleket, a pecsétnyomót, valamint János deákot. Győrben a legnagyobb szabású kárpótlásra a négyéves török uralmat követően került sor. A lakosság egy része már a török ostrom előkészületei folyamán elmenekült, a másik része a vár kiürítésekor a kivonuló katonasággal együtt távozott. A városban rekedtek közül főként a nők és a gyerekek jutottak török rabságba. Őket a törökök a birodalom különböző részein eladták. A menekülők Pozsonyban és környékén, a Nyitra vidékén, valamint Szakolcán telepedtek le. Az 1598-ban bekövetkezett felszabadulás újabb nagyarányú pusztulással járt. Az ősszel megindult a lakosság visszaköltözése, a házak és a földek birtokba vétele, de ez a beszállásolt katonaság miatt nagy nehézségekbe ütközött. Megindultak az ilyenkor szokásos perek: kié a ház, kié a föld? Megnőtt a jogvégzett emberek becsülete és megtelt az erszényük csillogó tallérokkal. A fordulópontot az 1599. évi 42. tc. jelentette, melyben az országgyűlés visszaadta Győrt a káptalannak, s ezzel a város feletti földesúri jogokat is biztosította a számára. A káptalan megkezdte a tulajdonos halálával vagy eltűnésével rászállt házak, telkek eladását. A lakosság általános visszaköltözését meggyorsította a káptalan 1601 augusztusában közzétett felhívása, amely 45 napos határidőt adott a tulajdonosoknak a visszatérésre. Kilátásba helyezte a határidő lejárta után az üresen maradt, tulajdonos nélküli házak eladományozását. A felhívásra 425 személy jelentkezett, köztük 79 magyar és 11 német polgár, 169 magyar és német katona. Előfordultak olyan esetek is, amikor egy-egy önkényes házfoglaló próbálta utólagosan törvényesíteni tulajdonosi mivoltát. A szabad foglalás útján házhoz jutott új tulajdonosok többsége a német katonák közül került ki. Ok, valamint a regiment alattvalók, hivatalnokok most sem kérték a földesúr vagy a város beleegyezését letelepedésükhöz. Hiába, az igazság és jog mindig az erőseket szolgálja. Vagy ahogy a régi görög közmondás tartja: „Mindig az erősebb kutya... " Elgondolkodtató, hogy vajon a jelenlegi kárpótlási törvénynek kik lesznek az igazi haszonélvezői. Gyanítom, jut majd a zsíros falatokból az ügyvédeknek, bíráknak és a hirtelen megszaporodott hivataloknak is. Jó étvágyat nem kívánok nekik, mert azzal már rendelkeznek.