Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TOMKA PÉTER: Györ a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig

gus volt, kapcsolatot tartott az ország vezető régészeivel (elsősorban a Nemzeti Múzeum kutatóival), sokat tanult tőlük, sok adatot nyújtott nekik. Még a II. világháború előtt szerveződni kezdett a bencés gyűjtemény mellett a városi múzeum is. A háború után — az ismert körülmények között — „egyesült" a városi múzeum és a bencés gyűjtemény, miután sok minden egyszerűen az utcára került a kolostorból illetve a gimnáziumból. Szavahihető visszaemlékezések szerint a múzeum munkatársai ruháskosárban hordták át a leleteket, jóformán az utcáról mentették, ami még menthető volt. Az így megmentett régészeti leletek képezik ma is a Xántus János Múzeum régebbi törzsanyagát. Az új múzeum igazgatója régész (nem is akármilyen régész) lett: az Érsekújvárról áttelepült Szőke Béla, majd halála után Mithay Sándor vette át a stafétabotot. 1956 után Uzsoki András került az igazgatói székbe — újfent régész... Nyilvánvaló, hogy a régészigazgatók mindvégig kézben tartották a város és környéke kutatását, ez a feladat később — nem minden morgás és küzdelem árán, a folyamatosan jelen lévő munkatársakra hárult. Néhány név hangozzon el itt: Gabier Dénesé, aki hosszabb, és Albecker Máriáé, aki rövidebb ideig dolgozott itt, — Szőnyi Eszteré, aki 1970 óta gondozza a római kort (sőt újabban igazgatja is a múzeumot), Egry Ildikóé, aki az őskor, különösen a neolitikum szakembere. Magam a népvándorlás kora gazdájának érzem magam és botcsinálta középkorosnak (jobb híján). Jelenleg hármunkból áll a stáb — ez azonban nem jelenti azt, hogy mások nem jutnak szóhoz. Nagyobb munkáknál először megyebeli kollégáinkat szoktuk meghívni (saját példámat idézhetem: még soproni koromban indultak első győri és Győr környéki feltárásaim), máskor országos intézmények (pl. az Akadémia régészeti intézete) munkatársaival dolgozunk együtt. Az utolsó öt-hat év hatalmas mértékben meglendítette a gyűjtemény gyarapodását. Igaz, az autópályák melletti nagy ásatásaink csak közvetve csatlakoznak Győr város régészeti történetéhez, az eredményeket visszavetítve azonban ma már másképp tudjuk értékelni az elődök munkáit is. Ennyit röviden a kutatástörténetről. Ami a város területét illeti, azt kell mondjam, hogy a teljes őskor idejéből, egészen a rómaiak megjelenéséig, a mai belváros területe alig-alig szolgáltatott valamilyen régészeti leletet. Úgy tűnik, mintha nem is laknák. A múzeum udvarán Barkóczi László, akkoriban a Nemzeti Múzeum, később az Akadémiai Intézet munkatársa tárt fel feltehetően bronzkori sírt, de ez olyan bizonytalan adat, hogy nem is igen merek rá hivatkozni. Nem olyan régen, leletmentés során találtunk a Rákóczi utca 18-ban a római kori beépítés alatt, tehát azt megelőző korszakból származó néhány kézzelformált „vacak" prehisztorikus cserepet - valószínűleg ezek is bronzkoriak,