Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

SZAKÁL GYULA: Győri elit a 19. és a

A túlélési stratégiák tárháza igen széles volt. Az állami segítség elnyerése reményében 1884-ben az akkor még kereskedelem- és iparügyi államtitkárt, Baross Gábort megválasztották Győr országgyűlési képviselőjének. A hagyományos szerepkört mindenáron megmenteni akaró szándék volt a közraktárak építése is. Az első próbálkozások nem sikerültek, de a város még mindig elég erős volt ahhoz, hogy a pesti konkurencia komolyan aggódjon. A klasszikus közvetítő kereskedelem fenntartása az állatforgalom területén sem bizonyult életképesnek, noha megpróbálkoztak vele. A győri kereskedők azonban gyorsan és hatékonyan tértek át az iparszerű hizlalásra. A régióból (Bakony) és a tágabb térségből (Alföld) beszerzett állatok stabil forgalmat jelentettek. A város fejlődését azonban a kereskedelem már nem tudta biztosítani. Azok az erőfeszítések azonban, amelyek erre irányultak, részben sikeresek voltak. Megakadályoztak egy látványos gazdasági összeomlást, a gazdasági elit elköltözését, vagy a város jelentéktelenségbe süllyedését. Győr gazdasági életének a minőségi változását a gyári jellegű ipar megtelepítése hozta. Az előnyös földrajzi környezet (bőséges ipari víz, Bécs és Budapest között a több irányú vasúti kapcsolat) önmagában még nem bizonyult volna elegendőnek. Kellett hozzá az a polgári mentalitás, amely felismerte az ipar hatását a város fejlődésére. A győri vállalkozók mindent megtettek, hogy a tőke számára vonzóvá tegyék a várost. Magánkezdeményezésként 1868-ban gázművet alapítottak, amelynek később jelentős fogyasztói között tartották számon az ipari üzemeket. Ugyancsak polgári kezdeményezés volt 1883-ban a vízmű építése, amely a pesti után a második volt az országban. A közcsatorna és a telefonközpont a gyári jellegű vállalkozásokat segítette. A civil kezdeményezéseket egy tudatos iparpártoló várospolitika is támogatta. A város útjainak szilárd felülettel való ellátása, a közművesítés terheinek részleges átvállalása, a tisztviselői és munkáslakás-építés, az ipari üzemek számára épült külön vízmű bizonyítja, hogy a városvezetés is felismerte, a település jövőjét csak a gyáripar tudja biztosítani. Ennek a tudatos és átgondolt politikának az eredményeképpen a századfordulós Győr már egy modern iparváros képét nyújtotta. Az élelmiszeripar (olajgyár, szeszgyár, kekszgyár) mellett jelentős volt a könnyű- és textilipari tevékenység. Az 1910-es évek közepére a város az ország második textilipari központjává fejlődött. Hasonló gyorsasággal alakult ki a nehézipar is. Az 1896-ban alapított Vagongyárnak pár év múlva már kétezer fölött van a munkáslétszáma. Ezt a dinamizmust minden bizonnyal a helyi iparpártoló politikának köszönhették. A sokoldalú támogatás mellett a 15