Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

pontosan mennyivel, de jó ember az X uram, bízom benne, hogy az árváimtól nem kér többet, mint amennyivel tényleg tartozom neki. Ilyen emberek is voltak. Öt év múlva megtalálom az özvegye végrendeletét, aki azt írja: ha az én férjem valakinek a házra kötést tett volna, abban semmi igazsága nincs, mert ahhoz a házhoz semmi köze nem volt, az az enyém volt. Ilyenek vannak, amikor összeolvassuk a két végrendeletet esetleg évek múltán. Nagyon jól kiderül, milyenek is voltak ezek a családok, — ez egyébként külön-külön nem mindig derül ki a végrendeletekből. Van például egy nagyon módos végrendelkező 1619-ből, aki mindent eloszt felesége és János nevú fia között aprólékosan; még azt is pontosan megnevezi, hogy a tehenek közül melyik színűt kinek hagyja. Ez nekem nagyon gyanús volt, csak nem tudtam, miért. Nyolc év múlva megtaláltam az özvegye végrendeletét, aki viszont ugyanilyen pontosan eloszt mindent — a két lánya között. És akkor, összevetve a két forrás adatait, világossá vált: két házasságból jöttek össze a gyerekek. A fiú a férj első házasságából származott, tehát ő úgy igyekezett, hogy mindent a fiának hagyjon; semmit nem hagyott a lányoknak, akik a feleség első házasságából származtak. Ennek megfelelően az asszony semmit nem hagyott a fiúnak, ő mindent a saját két lánya között osztott el, s a végére odaírta: ha János a férjemtől kapott javak után reklamálna, hogy valami abból neki jár, hát ugyan nem jár neki semmi; pénzt ugyan nem hagytam neki, mert azt nem hagyott rám sem a férjem, de amit előírt, tehenet meg egyebet, azt mindent odaadtam. Ilyenek is vannak, ezért izgalmas, ha ezeket a végrendeleteket össze tudjuk olvasni. Van olyan eset, amikor aggódik a szülő a gyermekéért. Például mondja, hogy elosztom a fiam és a lányom között a vagyonomat: a lányom házas és itt lakik Győrben; a fiamról nem tudok semmit, hol kószál az országban, de ha esetleg valami gyalázatos híre miatt valami baja vagy halála történnék és nem kerülne haza, akkor azok a dolgok, amiket reá hagytam, szálljanak a lányomra. Tehát feltételezte, hogy a fia esetleg bűnügyekbe is keveredik, de ezt olyan szép finoman fogalmazta meg. Van olyan testáló, aki leírja, hogy 12 éve nem látta a fiát, fogalma nincs, hol van; ha netán előkerülne és jelentkezne, adjanak neki valami kis csekélységet a testamentumosók, belátásuk szerint, de Ő különösebben nem hagy neki semmit, úgysem foglalkozott ő se vele. Számos ilyen apró leírás van: nem akarom részletezni, de jó képet kapunk belőlük arról, hogyan éltek ezek az emberek. Mit tudunk a városról, mint közösségről? A rokonság a végrendeletekben meglehetősen szép számmal említtetik, vagy azért, mert örökösnek jelölik ki; vagy mert kisebb hagyományt kap; esetleg utóörökösnek jelölik ki. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a feudális jogban tehetett a polgár rendelkezést arra az esetre, hogyha a kiskorú örököse meghalna, mielőtt felnőtt len-