Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

ne, azaz 12. életévét betöltené. Hogy akkor se menjen veszendőbe a ráeső vagyontárgy, elrendelheti: ha 12 éves kora előtt meghalna a gyereke, akkor az a vagyontárgy erre meg erre az oldalági rokonra szálljon. Nem mindegy persze, hogy ezek a rokonok hogyan említtetnek. Van, akiről szeretettel emlékeznek meg, mert az a testálót betegségében gondozta, tehát hagyott neki valamit. Van viszont olyan végrendelkező, aki csak azért hagy valamennyit rokonának, hogy az ne mondjon halálhírben gonoszt, vagyis ha meghallja a halálhírét, ne átkozza meg, mert egyébként nem járna neki semmi. Van olyan eset is, ahol kizárnak oldalági rokont az örökségből; például 1637-ben ezt írja egy Tarródi Anna nevű testáló: „Az mit pedig Tarródi Zsuzsanna öcsémnek hadtam, átkomban legyen, ha valamit abból az ura kezébe adna, kétszer mondom, mert tékozló ember az. " Van viszont példa szép számmal arra is, hogy a megszorult rokont segítik. Ha valamelyik rokonnak több gyermeke van az átlagnál, akkor külön tesz számára a testáló egy hagyományt, mondván, sokadmagával van. Vagy például rendszeresen megemlékeznek a török rabságában lévő rokonról, akinek a kiszabadítására hagynak egy konkrét összeget, vagy egy vagyontárgy értékét. Nagyon izgalmas kérdésnek tartom annak vizsgálatát: milyenek voltak ezeknek a testálóknak az emberi kapcsolatai? A szomszédokkal általában jó a kapcsolatuk: áthívják őket a végrendelet készítésekor tanúnak, hagynak valamit számukra, esetleg még gyámnak is jelölik őket a kisgyermekek mellé. Az a testáló, akinek nincs önálló háza, hanem albérletben lakik mai szóval, a gazdáját, szállásadóját ugyancsak odahívja a halálos ágyához és elrendezi vele a dolgait. Nagyon izgalmasak a melléknevek. Több győri polgár említtetik melléknéven, ami számomra azt jelenti, hogy Győr ebben az időszakban még volt annyira áttekinthető és „emberi léptékű" város, hogy ha azt mondták egy végrendeletben, hogy a vörös hajú Szabó Györgynek hagyok valamit, vagy a nagybajuszú Szabó Györgynek hagyok valamit, akkor tudták, melyik Szabó Györgyről van szó. Ilyen melléknevek aztán, hogy vak Mihály koldus, világtalan Erzsébet asszony, sánta Szabó János és egyebek, számtalan fordul elő a végrendeletekben. Ezek jól jellemzik a korabeli város hangulatát. Hogy a városon belül is voltak esetenként konfliktusok az emberek között, erre is vannak utalások. Van például olyan végrendelkező, aki azt írja, hogy azért kénytelen végrendelkezni, mert XY hegyes tőrétől átszúrva fekszik most halálos ágyban. Ilyenek is voltak, de ezek voltak talán a ritkább esetek. Nagyon fontos, hogy gyakran megemlékeztek a végrendeletben a szegényekről. Hagytak számukra készpénzt, élelmet, vagy ruhaanyagot,