Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

Izgalmas kérdés: milyenek voltak a házasodási és újraházasodási szokások? Hogy hány éves korban házasodtak a győriek, pontosan megmondani — mivel életkori adatokat nem közölnek — nem tudjuk. Néhány esetben utalnak arra, hogy hány éve élnek házasságban társukkal. A legmagasabb életkor, amit olvastam, 1624-ben egy 42 éves említés; aztán 36 év, 28 év, 25 év — ilyen említések vannak, de úgy tűnik, ennél kisebbeket nem nagyon említenek. Úgy kb. 25-30 év lehetett az az együtt töltött idő, amit már érdemesnek tartottak arra, hogy kihangsúlyozzanak, tehát ez ritkábbnak számíthatott az adott korban. Vajon miért? Egyrészt az alacsony átlagéletkor miatt, másrészt — mert ugyan azt várná az ember, hogy ha korán haltak, akkor korán házasodtak — viszonylag későn házasodtak. Hogy miért? — ennek legalább három oka lehetett. Granasztói György említett kutatása szerint a férfiak 29—31 éves kor körül házasodtak, a nők pedig 20—22 éves kor körül mentek férjhez. Miért volt ez a magasabb kor, illetve a nagy korkülönbség? A férfiaknál részben magyarázható azzal, hogy a városi lakosság jelentős része iparos volt: az iparosoknál viszont — nyilván mindenki tudja tanulmányaiból — úgy voltak a „fokozatok", hogy inas, aztán legény lett, majd mesterlegényként vándorútra kelt, körbejárta a környező országokat, több városban, több mesternél megfordult; amikor hazajött, mesterremeket készített, s utána vehették csak fel a céhbe, és mint mester teremthette meg azt az anyagi alapot, ami már elegendő lehetett egy családalapításhoz. Ez indokolttá teszi, hogy viszonylag későn házasodtak. A másik, hogy a házasodáshoz nyilván kellett valamilyen anyagi alap. Ezt az anyagi alapot elsődlegesen a szülőktől lehetett megszerezni; a szülők viszont akkor tudtak többet adni, amikor ők már „öregkorukban", vagy éppen halálukon voltak. Tehát éppen az átlagéletkorból visszaszámolva következik az, hogy ha a szülők 45-50 éves kor körül haltak el, a gyermekeik kb. 25—30 év körül lehettek akkor — az asszonyok esetében, a férfiaknál még fiatalabbak voltak relatíve —, amikor ki tudtak szakítani a vagyonból egy olyan hányadot, amivel már el tudtak indulni. S itt is megfigyelhető, hogy egy lány kiházasításához mindig kisebb összeg kellett, mint egy fiúéhoz, tehát a lányok előbb is tudtak férjhez menni, s a testamentumokban Győrött is sokkal több a házas lány, mint a házas fiú említése. Viszont van egy tényező, ami Győrött egy kicsit kedvező irányban befolyásolta ezt a folyamatot: az, hogy a győri polgárok sokkal jobb anyagi helyzetben voltak, mint mondjuk egy alföldi városi polgár, viszonylag több volt a mobilizálható tőkéjük, ezért több volt az olyan polgár, aki a családi vagyon felbontása nélkül tudott olyan összeget adni a gyermek számára, ami elegendő volt már ahhoz, hogy ki tudja házasítani, így gyermeke meg tudja kezdeni az önálló családi életét.