Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

És az, hogy Győrött 74 női végrendelet ebből az időszakból már fennmaradt, sőt nőket elfogadtak végrendeleti tanúnak isi A végrendeletet mindig tanúk előtt tették, és Győrött, ha nem is nagy számban, de már a század elejétől vannak női tanúk. Ez azért érdekes, mert Tárkány Szűcs Ernő a XVIIL század második felében még azt mondja, hogy Hódmezővásárhelyen ha egyszer-egyszer elfogadtak egy nőt tanúként, az már csodának számított. Győrött tehát 150 évvel korábban már előrébb jártak ebben a tekintetben, a nőket ilyen szempontból egyenjogúnak és szavahihető személynek tartották.) A 160 férfi közül családi állapotát tekintve 20 volt nőtlen, 112 élt az első feleségével, 15 a második feleségével, 12 volt özvegy az első házasság után és 2 volt, aki már két feleségét élte túl. A 74 nő közül 3 volt hajadon, 16 élt az első férjével, 16 a másodikkal, 32 volt özvegy az első házassága után és 7 volt özvegy másodszor is. Ezeket az adatokat ha összevetjük egymással, akkor néhány dolog kiderül. Az, hogy a 160 férfiből csak 20 volt nőtlen, meglehetősen kis arány: ez mutatja a családalapítás rangját. Ha utánanézünk, több céhszabályzatban megtaláljuk, hogy például céhes mesternek csak nős embert vettek fel. Több városban előírták, hogy a városi magisztrátusba, szenátusba csak nős ember kerülhet be. Tehát a házasságnak, családalapításnak rangja volt ebben az időszakban, ezért amennyire lehetett, igyekeztek ennek a társadalmi elvárásnak eleget tenni a személyek. Ezzel függhet össze az is, hogy a hölgyek közül csak 3 volt hajadon a testálás időpontjában. Az a tény, hogy a 74 nőből 71 legalább egyszer férjhez tudott menni, azt mutatja, hogy győri viszonylatban egyszer csaknem mindenki férjhez tudott menni. Ez nem volt általános magyarországi viszonylatban, más városok anyagával összevetve, ezért emelem ki. Másodszor viszont már nehezebb lehetett a dolog, hiszen sok olyan személy van, aki özvegyként kénytelen végrendeletet tenni. Az is kiderül, hogy meglehetősen korai lehetett az elhalálozás, hiszen feltűnően magas az özvegyek száma. A 74 nő közül 47 túlélte már legalább egy férjét, és a férfiak közül is már túlélte 29 a feleségét. Tehát az átlagéletkor nem lehetett túl magas. Ezt azért fogalmazom ilyen óvatosan, mert a végrendeletek sajnálatos módon nem írják le a testáló életkorát: győri viszonylatban a XVII. századból 3 olyan végrendeletet ismerek, ahol adott a testáló életkora, ott sem biztos, hogy annyi volt. Hogy ezt miért mondom? Ebben az időszakban, mivel anyakönyvezés nem volt, meglehetősen hozzávetőleges volt az emberek időfogalma és az életkor megítélése is. Más kutatók tapasztalatával összevetve azt lehet mondani, hogy a „bevallott" életkorok általában valamiféle társadalmi elváráshoz igazodtak. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk tanúnak hívták egy határperbe az egyént, ahol arra volt szükség, hogy minél messzebb emlékezzen időben vissza, akkor inkább idősebbnek mondta magát, mint amennyi volt, hogy hitelesebbnek tűnjék