Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

keket érintették, azok akkor léptek életbe, amikor a gyerekek nagykorúak lettek. Ha ez esetleg évek múltán következett be, akkor újra elő kellett venni a végrendeletet, s még akkor is egyértelmű kellett hogy legyen. Lényeges lenne tudni azt is, hogy az összes elhalt győri polgár hány százaléka, milyen aránya tett végrendeletet. Ezt sajnos képtelenség jelenleg már megállapítani, ugyanis — és ez nagyon lényeges tudnivaló — a XVII. század elején még nem volt anyakönyvezés! Tehát egyszerűen nem tudjuk, hogy hányan éltek a városban, és nem ismerjük pontosan a családi kapcsolatokat. Az egyházi anyakönyvek vezetését a tridenti zsinat ugyan elrendelte az 1560-as években, de Magyarországon csak az 1610-es években kezdték bevezetni és nagyon lassan. Győrött a belvárosi plébánián 1643ban kezdték az első anyakönyvet vezetni, addig a városban egyáltalán nincs anyakönyv, és ezután is még egy jó fél évszázadig csak a belvárosi plébánián. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lakosságnak mintegy a fele más vallású volt ekkor Győrött, tehát eleve kiestek a katolikus anyakönyvezésből, így aztán a XVII. század első felében egyáltalán nem tudjuk, hogy a fennmaradt végrendeletek készítői hány százalékát tették ki az összlakosságnak, és később is csak meglehetősen bizonytalan becsléseink vannak. Mindenesetre az a tény, hogy 1000 darab fönnmaradt, elég nagy számot jelent, és — mint később látni fogjuk az egyéb adatok tükrében — a lakosság számához viszonyítva sem elhanyagolható. Erről az 1000 darab végrendeletről röviden annyit, hogy csodálatos módon nyelv szerinti megoszlását tekintve kb. 85%-a magyar nyelvű. Ez különös értékké és érdekességgé teszi. Ha megnézzük a végrendelkezők személyét, közöttük német, olasz, horvát, rác és egyéb nemzetiségűek szép számmal bukkannak fel. Viszont egészen az 1680-as évekig a magyar nyelvű végrendeletek voltak többségben. Ekkor kerültek csak a németek valamennyire előtérbe, de még az utolsó évtizedben sem érik el a 25%-ot. Tehát meglehetősen magas végig a magyar nyelvűek aránya. Az időbeli megoszlásukról: ha évtizedenként bontjuk, az 1600-as évek első évtizedéből már van 46 darab, utána a következőből 79, aztán a harmadikból már százvalamennyi, és egészen 1660-ig egyenletesen emelkedik — az 1650-es évekből van 160 darab, ez a csúcs évtizedenként nézve —, utána valamelyest csökken, de 60 alá soha nem megy, már XVII. századi viszonylatban. Ez azt jelenti, hogy minden évtizedből minimum félszáz végrendeletet lehet vizsgálni, ami már meglehetősen nagy mennyiségnek tekinthető. Miért tettek ennyi végrendeletet, egyáltalán miért végrendelkeztek? És ez már erősen hozzátartozik ahhoz a képhez, ami a korabeli győri polgárt jellemzi. Egyrészt hozzájárulhatott ehhez a viszonylag fejlett írásbeli-