Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

ség. Míg az alföldi részeken ekkor még nem volt jellemző' az írásban tett végrendelet, itt a lakosság jelentős hányada tudott már valamelyest írni, olvasni, 1626-tól pedig — a jezsuita gimnázium megalapításával — a magasabb képzés feltételei is adottak lesznek a városban. A század második felében ez az arány még tovább javul. Tehát viszonylag sokan tudtak írni, olvasni, ebből következően gyakrabban akadt a testáló környezetében olyan ember, aki írásba tudta foglalni végrendeletét. Egyébként ahol nem volt mód az írásba foglalásra, nagy valószínűséggel a szóbeli testálás élt, tehát a szóbeli végrendeletet, mint általános hagyományt, ebben az időszakban itt is feltételezhetjük. A másik, amit fontosnak tartok, hogy volt miről végrendelkezniük, azaz voltak olyan vagyoni helyzetben, hogy érdemes volt végrendeletet tenni! Összevetve más városok későbbi anyagával, a győri polgárok sokkal módosabbnak, vagyonosabbnak tűnnek; de sokkal aktívabbak is: több a kintlevőségük, az adósságuk, a kereskedelmi kapcsolatuk, tehát szükségessé vált, hogy ügyleteiket írásba fektessék, hiszen ezt már nem nagyon lehetett fejben tartani. A harmadik a város jogi helyzete. Ha visszagondolnak Gecsényi Lajos előadására, elhangzott, hogy Győr ebben az időszakban a győri székeskáptalan földesűri fennhatósága alá tartozó mezőváros volt. Ez az állapota az 1440-es évektől 1743-ig — amikor Mária Terézia megadta a szabad királyi városi kiváltságokat — tartott. Ebből következően jogilag a győri polgárok ebben az időszakban a káptalan jobbágyai. Vagyis a végrendelkezési jog szerint rájuk a jobbágyokra vonatkozó rendelkezések érvényesek a törvényből. Ekkortájt az érvényes törvénykönyv, — amit ugyan az országgyűlés soha nem hagyott jóvá, de a szokásjogban évszázadokon át élt -— Werbőczy Hármaskönyve. Ennek harmadik könyve 29-30. cikkelye értekezett arról, hogy a jobbágy hogyan tehet végrendeletet, illetve hogyan rendelkezhet vagyonáról. Nagyon lényeges kitétele volt az, hogy annak a jobbágynak, amelyik végrendelet és törvényes örökös nélkül hal meg, teljes vagyona a földesurára száll. Ha viszont tesz végrendeletet, úgy a saját szerzeményi javainak — tehát amit ő szerzett — a feléről szabadon végrendelkezhet, a fele száll csak a földesurára, az öröklött javai viszont a földesurát illetik meg. Ebből két dolog alapvetően következik: az egyik, hogy érdekeltté volt téve a győri polgár, hogy végrendeletet tegyen, hiszen így a szerzett vagyona feléről szabadon végrendelkezhetett; a másik, ami fontos, hogy érdekeltté volt téve abban, hogy vagyonának minél nagyobb hányadát igyekezzen szerzett vagyonként feltüntetni. A fentieknek köszönhető az az érdekes jogi ismeretanyag, ami jellemző a korabeli győri polgárra. Meglehetősen műveltek voltak ezek az egyszerű emberek jogilag. Persze erre azt mondják történész kollégáim, hogy „súgtak is nekik". Nyilván voltak mögöttük