Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

CSÓKA GÁSPÁR: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében

Dunántúl szellemi, kulturális központja. A barokk kor számos egyházi és világi vezető egyénisége tanul, nevelkedik itt. Sámbár Mátyás hitvitázó missziós páter ennek a gimnáziumnak a diákja, később pedig a tanára is. Itt tanul Karner Egyed pannonhalmi főapát, Amadé László költő, Esterházy László pécsi püspök, aki jeles szónok és egyházi író is. Itt tanít Hevenesi Gábor történetíró, Rájnis József költő és műfordító. Érdemes megfigyelni, hogy a tanulók létszáma a XVII-XVIII. század folyamán csak egészen kivételes esetben esik 250 alá, többnyire 300-400 körül mozog. A maximumot az 1676-os év jelenti a (798 tanuló). A XVIII. század folyamán szinte folyamatosan 500 fölött volt a tanulók száma. A nyitó évben már 246-an, a jezsuiták föloszlatásának évében 250-en voltak. A föloszlatás után az átmeneti korszakban nagyrészt a volt jezsuiták és a világi papok tanítottak, de a tanítás még a régi szellemben folyt. A változás II. József uralkodása alatt következett be azáltal, hogy megszüntette a Mária-kongregációt, csökkentette a vallásos ájtatosságok számát. Ugyanakkor II. József németesítő törekvése ellenhatásaként jelentkezett a nemzeti öntudatra ébredés. A jezsuita Rájnis Józsefen kívül a szintén Győrött tartózkodó piarista Révai Miklós nyelvész voltak a magyar érzésnek az ébresztői a városban. A gimnázium nevesebb diákjai ebben az időben a két Kisfaludy: Kisfaludy Sándor költő, Kisfaludy Károly drámaíró, valamint Pázmándi Horváth Endre költő, Pázmándfalu plébánosa, Czinár Mór történetíró, bencés levéltáros, és Villax Ferdinánd zirci apát. 1802-ben I. Ferenc az akkor visszaállított bencés rend kezelésére bízta a gimnáziumot és az akadémia vezetését is. Az újkori, vagy az újkorban megtelepedett szerzetesek között másodiknak a sarutlan karmelitákat kell említeni. 1697-ben Szelepcsényi György prímás 50 ezer forintos hagyatékából telepednek meg Győrött I. Lipót király és Keresztély Ágost győri püspök engedélyével. Ez a rend eredetileg a Kármel-hegyen a XII. században cellákban élő imádságos remeteközösségekre vezethető vissza. A jeruzsálemi királyság bukásakor, 1291 után kiszorultak Palesztinából, és Európában, főleg Angliában renddé szerveződve, elég gyorsan elterjedtek. 1298-ban VIII. Bonifác pápa ismerte el őket kolduló rendként. Magyarországon a középkorban Nagy Lajos korától terjedtek el, de a török korban a ő kolostoraik is epusztultak jelentette. Az újkorban Buda fölszabadulása 1686. év után ismét megjelentek, a régi kolostoraikat akarták újjászervezni. Erre Budán és Székesfehérvárott sor is került, de az itt visszaszerzett házakat II. József föloszlatta. A győri remeteség 1700-ban kapott telket, aztán a Wittwer Márton Athanáz testvér, egy valószínűleg Csehországból idekerült karmelita, jeles építőmester megépí-