Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

CSÓKA GÁSPÁR: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében

vannak írott adataink. Az ispotály, amelynek bizonyos erődítmény jellege volt, és a mellette lévő templom az ún. Királyvölgy délnyugati végén, a mai kismegyeri határ szomszédságában feküdt. A város történetében a lovagoknak 1242-ben, a tatárok elvonulása után volt szerepük, ekkor ugyanis IV. Bélának Győrt vissza kellett szereznie Frigyes osztrák hercegtől. A magyar seregben a győri ispotályos lovagok is szolgáltak. Az ispotályosoknak győri jelenlétéről a XVI. század közepéig tudunk. Az ispotály ekkor Esztergomba került át. Győrött csak a papok maradtak, akik lelkipásztori munkát végeztek a templomban. 1559-60 az az év, amikor a menedékház, tehát az ispotály főnöke megtisztelő címet már nem szerzetesrend tagjának adják, hanem világi papnak, ami azt jelenti, hogy ebben az időben a rend végleg megszűnt. Ezzel főbb vonásokban áttekintettük a középkorban megtelepedett szerzetesek győri házait. A két legnagyobb kolduló rend és a johanniták találtak otthonra, és kapcsolódnak be a városi pasztoráció, a lelkipásztori munka végzésébe. Érdekes talán az, hogy se a ferenceseknél, se a domonkosoknál nem találunk utalást arra, hogy iskolájuk lett volna, legalábbis úgy, hogy a rendtagokon kívül mások is tanulhatnak benne. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Győrnek nagyon jó és híres káptalani iskolája volt, és ilyen módon a káptalani iskola talán a világi papság képzésén kívül a városban élő világiakat is föl tudta készíteni a városi iskola szintjén azokra a feladatokra, amelyekre szükségük volt a városi adminisztráció irányításában. A szerzetesrendek XVII-XIX. századi megtelepedését kell még áttekintenünk. Győr újkori történetében a már említett ferenceseken kívül kétségtelenül a jezsuitáknak van a legnagyobb szerepük. A káptalan igen sok nehézséget támasztotta a jezsuiták megtelepedésének. De II. Ferdinánd király már 1624-ben elhatározta, hogy az ifjúság oktatására, a katolikus hit terjesztésére a Dunántúlon elsőként Győrbe telepíti őket. Dallos Miklós püspök kiszemelte a templom és kolostor alapítására alkalmas helyet (a mai bencés rendház és templom területéről van szó), amelyet a király 1627-ben a jezsuitáknak adományozott. Az intézmény fönntartására a veszprémvölgyi apácák különböző helyeken lévő birtokait és a lébényi volt bencés apátságot adományozta. Pázmánynak az volt az elképzelése, hogy az akkor még bencés apátságként nem működő, csak címzetes apátságként adományozott Pannonhalmi Főapátságot is a győri jezsuiták fönntartására fogja fordítani. Erre aztán mégsem került sor. Halála után sikerült Pannonhalmát bencés szerzetesközösségként visszaállítani.