Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

WINKLER GÁBOR: Győr építészete

Winkler Gábor Győr építészete A negyvenes évek elején megújult Magyar Építőművészet 1943. évi utolsó számát Győr építészetének szentelte. Éppen kerek kétszáz éve volt akkor, hogy a város Mária Terézia királynétól szabad királyi rangot kapott. Azóta újabb ötven év telt el és a Magyar Építőművészet ismét önálló győri számmal jelentkezik. Bár az ország háborúban állt, a Győr építészével foglalkozó folyóiratszámot mégis derűlátás jellemezte: az építészek a város jövőjéről, értékeiről írtak és a fejlődés esélyeit latolgatták. Ma 1996-ot írunk. Megint elmúlt egy fél évszázad: a város megnőtt, és átalakult. Weichinger Károly elképzeléseiből nem egy ötlet megvalósult, az ismertetett korai modern épületek pedig azóta a városkép megszokott részeivé válnak, melyeket a becses építészeti emlékeknek kijáró gondossággal óvunk és tisztelünk. Emellett a múlt megítélése önmagában is sokat elárul — építészeti jelenünkről is. Előre kell bocsátanunk, hogy ami az elmúlt ötven évet illeti, Győr a szerencsésebb városok közé tartozik, hiszen főbb építészeti jellegzetességeit ez idő alatt is sikerült megőriznie. A település eszmei központja máig a Káptalandomb maradt. Ez a kavicsból összehordott törmelékhalom, aprócska magaslat a Duna és Rába összefolyásánál, melyen már Kr. születése előtt öt évszázaddal erődítést emeltek a kelták az itt található gázló védelmére, kultúrák rétegeinek sokaságát rejti magában. A Duna vonalán keletről nyugatra vezető úton egyetlen használható átkelőhely volt; éppen itt, a Káptalandombbal szemben: így válhatott a hely egy egész térség egyetlen és legfontosabb kapujává. A kelták Arrabonának hívták és az elnevezést a rómaiak is átvették: a szó a Rába folyó nevében máig megmaradt. A rómaiak szakszerűen megerősítették a fontos magaslatot. A négyzetes alaprajzú, kőfalú „Castrum" elhelyezésében nagyjából a fő égtájakat követte. Védett falai közül a rómaiak a 4. évszázadban vonultak vissza Itáliába. A honfoglaló magyarok nagyrészt romokban találták: bár ösztönösen idegenkedtek a barátságtalan kőfalaktól, stratégiai meggondolásból mégis használatba vették. Később nemegyszer átépítették, újból és újból megerősítették, eredeti vonala azonban lenyomatában máig megmaradt. Déli falára a Kovács Pál utca házai telepedtek, és ez a markáns, diagonális városszerkezeti elem az elkövetkező évszázadokban tovább vetült, a reneszánszban egészen az Új- és Középbástya átlós vonaláig.