Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TIMAFFY LÁSZLÓ: Szemelvények Győr néprajzából

ki csinálta), hanem itt valóban az volt, hogy minden gazda a saját gabonájából őrölt lisztet vihette haza, a saját kenyerét ehette. Bizony sokszor késő őszig dolgoztak a malmok, még az Al-Dunáról is hoztak föl gabonát. A Bácska-Bánát— a mai Vajdaság területe — híres gabonatermelő vidékeink voltak, lovakkal vontatott hajókkal, dereglyékkel onnan is hordták föl a gabonát ide, itt, a győri, Győr környéki malmokba került a gabona. I. Virágzó, nagyszerű ipar, céhes ipar volt a malomipar. Csak az lehetett mester, aki fából kifaragott egy molnár szerkezetet, olyan fából faragott fogaskereket, amivel meghajtották az őrlőkövet. Csak az lehetett mester, aki a saját faragású szerkezetével legalább egy zsák gabonát meg tudott őrölni. Molnárlegények dolgoztak a mesterek mellett. Bizony sok fáradságba került, mire a mesterséget kitanulták. De „jó gógyis emberek" is voltak — ahogy a szigetköziek mondják — ezek a molnárok, nem lehetett az eszükön túljárni. Példáid tudjuk azt, a molnárlegények nem pénzért dolgoztak a malomban, hanem részért. Tíz zsák gabonából a tizedrész, tehát egy zsák volt a legényeké. Merőlapáttal mérték ki a maguk vámját, és ezt gyűjtötték maguknak, mert ebből adták a lisztet a tejfölös menyecskéknek a gombócra. Van egy jó mondás, amit Véneken hallottam először. A molnárgazda megkérdezte a legényt: Kivetted a vámot? Azt mondja a legény: — Ki. — Látta a gazda? — Nem. — Na akkor vedd ki hamar újra, hogy lássa. Egy ilyen malom belseje, élete roppant izgalmas volt, a mai ember szemével nagyon romantikusnak látszott. Gyerekkoromban én is voltam fönn ilyen dunai malmokban. Egymás tetején voltak a zsákok, azok tetejére mentünk föl mi gyerekek, ott feküdtünk vagy hancúroztunk. Este már nem volt jó, mert a patkányok is járogattak a zsákok között, visongattak. De nagyon ügyes molnárok voltak, akik el tudták riasztani a patkányokat. Erről is sok érdekes monda van. Na de nagyon rátartiak is voltak a maguk céhbeli mesterségére. Itt Győrben volt a molnárcéhnek az egyik nagy központja, de ennek a kisugárzása Nagybajcson volt, a nagybajcsi molnárcéh házában. Nekik külön zászlójuk is volt, ami a mai napig is látható a nagybajcsi templomban. Összejöveteleket tartottak, szigorúan vigyáztak a minőségre, a mesterség becsületére, és aki nem végezte rendesen a dolgát, megbüntették. Kiváltsága volt a molnároknak, hogy a körmeneteken az oltári szentséget ők kísérhették lámpával vagy gyertyával a kezükben. A legényeknek, akiket a mesterek magukhoz fogadtak a malomba, előbb három évig molnárinasnak kellett lenni. Nagyon kemény életük volt. Fúrtak, faragtak, amellett az őrlés munkájába besegítettek. Amikor letelt a három esztendő,