„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: ófrancia emlékmű Pécsett

A Napoleon-huszárok (A francia-műemlék bizottság gyűjtőívére)

Irta: Nikelszky Géza

Nem voltak hősök [...] Csak szegény-legények, Kiket véletlen nálunk ért a végzet.

Hiába duzzadt keblük harci vágytól, Messzekerülve a szülő hazától,

Hiába törtek száz tűzön keresztül Míg ide értek: a kicsiny seregiül Különb halált vár mégis szittya vérünk S titkon valami szégyent, vádat érzünk Miattatok, ti kolerás huszárok!

Nem haltak hős halált! [...] Hiába minden,

A vég-gel mindenképpen baj van itten.

Hogy a halálnak rút nemét bevalljuk,

Elbújunk, hogy a visszhangot ne halljuk.

Mert nem szabad megesni a huszárral,

Hogy úgy haljon, közönséges halállal,

Mint más halandó [...] Hej szegény legények,

Én mégis azt mondom: Vitézi ének Amit most rólatok zengek! [...] Ti hősök!

Könnyű meghalni nagy vitézi kedvvel,

Harcra kész színben hazaszerelemmel,

Karddal a kézben, bajtársak sorában,

Hőshöz illően, földosztó tusában,

Míg halálhörgést, ágyuk bömbölését,

Kardok csengését, mének prüszkölését És mindent ott a szörnyű csatazajba'

Túl harsog az „Előre" [...] „Rajta" [...] „Rajta!"[...] Könnyű meghalni ott a csatatéren!42

« PN, 1906. február 18. BML XIV. 20. VII. 61-62.

97