„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

Franciák Magyarországon, 1809

Öszveségessen 46 nap a/7 forint tészen 322 forintot. Költ Pétset die 26/a Januarii 1810 Farkas Mihály Kotsis."36

Mivel pár hónap alatt a betegek száma jelentősen csökkent 1810. március 31-én a 8. sz. pécsi főkórházat feloszlatták.37 Azonban továbbra is kérdéses a francia katonák nyughelyének pontos tisztázása. Jelenlegi ismereteink szerint elsősorban két helyszín jöhet számításba a francia katonák temetőjeként: Ugyanis, ahogy külön kórtermekben feküdtek, a végső nyughelyükön is az osztrák és magyar katonáktól elkülönítve lettek eltemetve.38

Az első feltételezett nyughely a Szigeti Külvárosban található. A már említett Stock ház melletti területen, a mai Rókus utcával párhuzamosan fekvő Őz utca környékén húzódott egykor a Szigeti Külvárosi Temető. Később ennek felszámolása után a 19. sz. második felétől fokozatosan épült ki a terület a közeli Hirschfeld-féle Sörfőzde munkásnegyedeként. A negyed déli részének kiépülése alkalmával az 1900-as évek elején több csontot és a francia légiók számait viselő rézgombokat találtak.39 Alig hét évtized elteltével az elaggott földszintes házakat négy és tíz emeletes panelépületek váltották fel. Az ekkor szükséges alapozások alkalmával a mai Honvéd (az egykori Hadapród) s a Veres Péter utca találkozásánál mésszel borított földrétegre bukkantak. Alatta nagy mennyiségű csont és a már említett rézgomb leletek kerültek elő. Sajnos régészeti leletmentés nem történt, de az egykori építők és szemtanúk szerint egy korabeli tömegsírra bukkanhattak.40 De ide a francia elesettek csak egy részét temethették. Tehát még lenni kell több sírnak is a város peremén, ahová a győri csata sebesültjeit hántolták. A számításba jöhető helyszínek közül a Mecsek hegység Lapisi fennsíkjától Délre eső területet is idesorolják, amit ma Mandulásnak neveznek. Egykor Francia Temetőként jelölték a korabeli várostérképek, még az 1930-as években is.41 Hogy valóban itt is katonasírok lennének, csak egy régészeti feltárás és további perdöntő, eddig nem ismert dokumentumok igazolhatnák. Erről a lehetséges helyszínről később részletesebben is beszámolunk az előkészületeket taglaló fejezetnél. Mindenesetre az emlékmű létesítésének idején a helyi szellemi és kulturális életben is éreztették hatásukat a száz évvel ezelőtt események újból felidézése. Nikelszky Gézát a Zsolnay Porcelángyár tervező iparművészét (aki egyébként Pécs egyik ismert költője is volt), is megihlette a francia katonák története.: Olyannyira, hogy 1906 elején a Szobor Bizottság előző évi megalakulását követően verset ír a jeles kezdeményezésről. Ehelyütt egy rövid részletet idézünk a költeményből:

36 Cserkúti, 1906/a. 4.

37 Nagy, 2002.74.

38 http://www.geocaching.hu/poi.geo?id=37398

35 NAGY, 2002. 78.

43 NAGY, 2002. 79.

41 Nagy, 2002.

96