„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Lukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban

Franciák Magyarországon, 1809

tást is, hogy a papok beszédeikben kerüljék a francia forradalomra történő célzásokat.31

A franciák elleni helytállásra a papok természetesen nem csak prédikációikban, hanem minden tőlük telhető módon serkentettek, mint pl. Magyary János szeredi esperesplébános (1765-1810), aki „A magyar felkelő sereghez serkentő versek" — címmel adta ki költeményét Nagyszombatban, 1809-ben.

A napóleoni megszállásnak utóélete is van. A győriek emlékezetében különösen is mély nyomot hagyott a franciák elleni csata. A győri papok közül többen megírták emlékeiket az ostrom idejéről, mint pl. Paintner Mihály (1753- 1826), akinek latin nyelvű Diáriuma 1902-ben látott nyomdafestéket;32 a soproni származású teológiai tanár, Hohenegger Lőrinc (1782-1842), aki a Tudományos Gyűjtemény hasábjain 1820-ban jelentette meg visszaemlékezéseit;33 vagy az örökké vidám bencés szerzetes Kovács Márk (1782-1854), akinek beszámolója ma is szívderítő olvasmány.34 Figyelemre méltó továbbá a győri kármelita kon- vent naplója, amelyet ebben az időben Rásovczky János Román vezetett.35

Anchely és Kovács Márk rendtársa, Rozenich Lukács (1784-1835) a Mária látogatásáról mondott beszédében - kissé erőltetetten kapcsolva a témához mondandóját - hosszan megemlékezik a francia háborúról. Úgy véli: amennyire kedves és tökéletes volt Mária látogatása Erzsébetnél, annyira keserűséggel teli és kedvünk ellen való volt a franciák látogatása 1809-ben. Név szerint sorolja fel azokat a hősöket, akik az ellenállásban kimagaslottak. Részletes és naturaliszti- kus beszámolót ad a vészterhes napokról. „Midőn 13dik Júniusban déli két órakor nem csak ágyuk durrogtatását hallottuk, nem csak a kardok villogását láttuk, hanem többeket részünkről már láb, már kéz, már élet nélkül tapasztaltunk" - írja. Majd az ostrom részleteit, a város pusztulását, a lakosok buzgó fohászkodásait mutatja be, és azt is megemlíti, hogyan próbálta ő vigasztalni a kétségbeesetteket. Majd a város elfoglalásának szomorúságáról ír: hogyan nézték bánatos szemmel a bástyáról, ahogy a védők elhagyják Győrt, és a franciák a „Romaiak után majmozott sasok hadi muzsika zengése alatt melly nekünk halotti mise gyanánt hangzott" bevonulnak a városba. A megszállás szomorúságát csak fokozta, hogy „Gilon kegyetlensége miat a pinczéénk, és gabonás házaink ürültek, erszényeink lapultak, marháink ölette, a múzsák halgattak, a szép erkölcs fogyott, az erkölcstelenség nevekedett". E hosszas kitérő után kanyarodik vissza beszéde tárgyához: célja, hogy megmutassa, hogyan kell viselkednie a kereszténynek, ha olyan „galibába" kerül, amit a maga erejéből nem tud megol31 MÁLYUSZ, 2002,238.

32 Paintner, 136-144.

33 Hohenegger, 1820.

34 BAY, 1941,137-154.

35 Németh, 1904.

82