„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Lukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban

való voxolásra az mostani világnak botránkozására, s az jövendőnek iszonyodá- sára".12

Itt tehát „Egalité" Fülöp (1747-1793) példájával bizonyítja, hogy az egyenlőség eszméje rossz útra tévedt.13

Szenvedélyes hangot üt meg, amikor a hazánk ellen támadó Napóleont támadja a szószékről, „ki a porból fel emelkedvén nem szégyellette az Pipinusok, Nagy Károlyok, Szent Lajosok szentséges trónusokban hágni éppen olyan időben midőn egy ártattlan királynak vére azon még füstölgőt, és az egeket boszu állásra hívta. Es meg vastagul az ö erőssége, de nemaz ö ereje által és mindeneket el pusztitt és szerentséssé lészen. Világ nem látódé itten Napóleonnak le ábrázolását? Többnire idegen erővel, a mit idegen tartományokban fel tsikarhatot vastagittatott meg az ö erősége, evei Európának nagyobb részit el pusztította, terhes vas sceptruma alatt alig nyöghetnek azon nemzetekis, kiknek hogy pártfogója legyen szemtelenül dicsekszik, és ez előtted azon szerentsés, a ki anyi miliőm embereket tett szerentsétlenekké? de maga személyére nézve leszen talán szerentsés? eppen nem, nem elegitette még ki szomjúságát, még az mi vérünkötis szomlyuhozza".

Vagyis Napóleon a Dániel próféta által megjövendölt „szemtelen orcájú" és alulról feltörő, szerencsés király,14 akinek felfuvalkodottsága már Krisztus földi helytartóját veszélyezteti, „...három vele együtt alacson születésű testvéreinek három trónust szerzett [...] tudva vannak azon sok ezer embereknek vér ontasai, kiket azon fel fuvalkodásának fel áldozott, tudva vannak az fejedelmek fejedelme ellen vagyis a nagy Isten ellen való támadásai kinek törvényét maga törvényeivel meg rontani törekedet, hanem még annak ez földön lévő hely tartójátis az szelíd békességes türö VII. Pius Papát az leg nagyobb méltattlansággal igazságtalansággal és háládattlansággal illette és illeti."

Sombori József (1783-1822), a korszak legkiválóbb szónoka néha csak áttételesen utal a forradalom szörnyűségeire, ideológusaira, a szabadság visszásságaira („... hammuban fekvő városak, üszeggé vált tartományok, labaik eleibe borúit Fejedelmek, öszvetördelt királyi pálczák, és koronák, főidig letiport és megaláz- tatott nemzetek [...] Oh, tű világnak képmútató Nagyjai! ezé a boldogság, melyei tartoztok, és melyet hangos szavakkal ígírtetek az emberi nemzetnek?")15 Néha viszont néven is nevezi a franciák vallás- és polgárellenes intézkedéseit: „... eleven példánk lehet az a nagy Nemzet, mely első felhevűlt zűrzavaraiban hasonló volt a magát sértegető, és meggyilkolni akaró bolond beteghez. Midőn Templomait barlangokká tette, Oltárait fosztotta; szent edénnyeit pénznek, harangjait

Lukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban

12 GyEL AV Apor József prédikációi. Condo II. pro quadragesima (hely és évszám nélkül, de valószínűleg 1796-ból).

13 Úgy látszik, Apor József osztotta azt a véleményt, hogy Fülöp herceg nem volt meggyőződéses forradalmár, csak azért szavazott a király halálára 1793 januárjában, hogy megkaparinthassa a trónt. Ezzel a váddal végezték ki még ugyanazon év november 3-án.

14 Dán 8. 23-24.

15 Sombori, 1825-1826. III. köt. 244.

79