„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Lukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban

Franciák Magyarországon, 1809

Ezek az események a szónokok számára elrettentő példák, annak bizonyítékai, hova vezet a hagyományos erkölcsök elhagyása és az egyház tekintélyének visszaszorítása.

Kezdetben a szónokok csak a veszélyes eszmék terjedését figyelik aggódva. Se szeri, se száma a figyelmeztetéseknek, hogy milyen mételyt terjesztenek ezek a „repülő könyvek" (ahogy Vajda Sámuel tihanyi apát [1718-1795] Zakariás próféta alapján nevezi őket),2 amelyek az országhatárokon áthatolva, kihasználva az enyhébb cenzúrát, tömeges méretekben terjesztik a divatos istentelen, erkölcstelen, a hagyományos vallást és társadalmat bíráló nézeteiket. A kor kiváló jezsuita polihisztora, a csécsényi születésű Molnár János (1728-1804) 1776-ban latin nyelven adott ki egy kétkötetes művet, amely arra tanít, „miként olvassuk kritikus ésszel a modern könyveket a vallás és igazság elvesztése nélkül".3 Alexovits Vazul, az ünnepelt pálos szónok (1742-1796), egész könyvet ír „a könyvek szabados olvasásáról".4

Kováts Ágoston ferences (1751-1823) pünkösd negyedik vasárnapjára szóló beszédében — az apostolok sikertelen fáradozása kapcsán — azokról beszél, akik a természetes ész nevében figyelmen kívül hagyják a kinyilatkoztatást. „Felette számasan vannak a' mostani időben, kik félre vetvén az Isteniül kijelentett igazságokat; a tsupa természeti okosságnak világát követik a' Religio dolgaiban; a' szerént tartyák: Mind eggy, akár mitsoda Religiót, Hitet, vagy vallást tartson valaki. Szabadságot kivánnak tudni illik ezek az életben. Nem akarnak senkit magokk felett valóknak ismérni, hogy így mind azt, a' mi nékik tetszik, szabadon kimondhassák, hihessék, tselekedhessék, a' valaha leéndő kemény szám-adásnak félelme nélkül."5

Sokan hosszan ki is fejtik az újítók nézeteit, sőt néven is nevezik őket szentbeszédeikben, mint pl. Ligvándi Zosimus kapucinus: „Tudom, tudom, megfordúlnak te közötted-is ájtatos Nép! némelly esze fordúltt megvilágosodottak, a' kikre a Frantzia rüh, kosz, pokol-var, Volter, Baile, Ruszó, reájok ragadott; kik ez ellen a Tudomány ellen Kígyót, Békát kiáltanak; kik ezt merő költeménynek, Mesének ugatják; kik erről leg-gyalázatosabban írni, szóllani nem áltolanak, de minden fontos ok nélkül, minden igaz fundamentom nélkül".

A francia forradalom aztán mintha csak igazolta volna a szónokok félelmét. A szentbeszédek szerzői óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy a forradalmi eszméket távol tartsák hazánktól.

Móré György (+1794) (aki P. Hermolaus néven publikált) 1792-ben megjelenő prédikációinak előszavában szeretné megelőzni, hogy „minden Egyházi, és Világi Törvény, és Rend-tartás nálunk-is sarkából ki-vettetvén, mí-is a'

2 Vajda, 1772-1774. II. köt. 73.

3 Molnár, 1776.

4 Alexovits, 1792.

5 Kováts, 1802.1. köt. 2., 68.

76