„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Lukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban

Frantziák' harmintzad-dijára jussunk; 's tsak akkor: de már későn, 's haszontalan túnya gondatlanságunkat bánnjuk, meg-sirassuk".6

Berta György (1756-1820), a Győrött is hosszú ideig működő és itt elhunyt pap 1793-ban lefordítja és kiadja egy osztrák lelkipásztor prédikációját ,,A' frantziák' szabadságának fája" címmel.7 Ebben azt fejti ki, hogy a nemzeteknek mindent meg kell tenni az „el-ragadó szabadság' hideglelése" ellen, és gyökerestül ki kell irtani. Érzékletesen mutatja be a forradalom borzalmait, a kivégzéseket, a templomok megszentségtelenítését, a király megalázását, az egyház megosztását, és minden borzalmat, amely szerinte „nagy gyalázatja e' mostani századnak". Azt is lefesti, hogy milyen szörnyű lenne, ha a forradalom eszméi győznének Európában.

Ugyancsak ő fordítja le XVI. Lajos élettörténetét. Az előszóban így indokolja fáradozását: „... mivel ebbűi elegendőképpen ki tetzenek nem tsak azon okok, mellyekbűl az Európai Fejedelmek öszve szövetkeztenek, hogy mind addig le ne tegyék kezekbűl a' fegyvert, méglen józanabb elmére nem hozzák a' mostan uralkodó Frantzia országi felekezetet: hanem egyszer 'smind tanító példa helyett is szolgálhat, melly nagy veszedelmeknek örvényében esik az emberi Nemzet, hogy ha a Hittűi, és a' jó erkőltsöktűl el távozik. Ki hitte volna, hogy valaha a finom Frantzia Nemzet az ő törvényes Fejedelmén olly hallatlan alatsonyító, és keserítő dolgokat végben vigyen, hogy azoknak tsak hallására is, valakiben még emberi érzékenység vagyon, borzadozzon, és végtére, hogy ugyan ezen Frantzia Nemzet, az ő jó tévő Királlyának ártatlan vérével magát fertőztesse. Mindezek olly indító okok, mellyek minden jó lelkű keresztényt a' Király ölő Frantziák ellen méltán bosszúságra indíthatnak és ez, az egész munkának leg főbb tzélja, mellyet ha el érek, fáradtságomnak jutalmát már meg nyertem".8

Anchely Ildefonz (1753-1809) bencés 1795-ben a nagyböjt 3. vasárnapján [Somló]Vásárhelyen mondott beszédének a „De bello Gallico" címet adta. A beszéd eredendően a káromkodás ellen szól. Idézi és visszakívánja azokat a régi „szentséges" törvényeket, amelyek súlyos büntetést róttak ki a káromkodókra. Majd — kissé logikátlanul — a káromkodás elleni küzdelem kapcsán áttér „az Igaz Hitet pusztittó, a Keresztény] Országok Vérét szomjúhozó Frantzia Nemzet" elleni fellépésre. Úgy véli, hogy eszmei ráhatással már nem lehet ezt a nemzetet meggyőzni, ezért fegyvereivel szemben fegyverrel kell eljárni. A beszéd itt valósággal toborzó jelleget ölt, a császár nevében buzdít katonai szolgálatra az „I[ste]nt-káromló ellenség" ellen. Az ősök példájára hivatkozik, akik Európa- szerte nevet szereztek a magyaroknak. Nemcsak a törökök elleni küzdelmet, hanem a Szentföld felszabadításáért végzett erőfeszítéseket, II. András hadjáratát is felemlegeti, mint a régi vitézség példáját. Majd a Mária Terézia trónja érdekében — többek között a franciák ellen is — fegyvert ragadó elődöket maLukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban

6 Hermolaus, 1792.3.

7 Berta, 1793.

8 Berta, 1794.

77