„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Lázár Balázs: A magyar nemesi felkelés 1809. évi szabályzatai
Lázár Balázs: A magyar nemesi felkelés 1809. évi szabályzatai Minden egyes szabályzat végén egy ugyanazon, nagyjából 130 szavas szószedet található, amelyben a szótár összeállítói a német és francia katonai fogalmakra igyekeztek magyar megfelelőket találni. E katonai szótár számos, a mai napig használatos kifejezést tartalmaz. Fennmaradt pl., az Igazodj! és Fegyverbe! parancsszó, a napos, az utasítás, káplár, szárnysegéd stb. A rangok ekkorra már kialakult magyar neveit megtartották, csak a századosból és ezeredesből lett századoskapitány és ezeredeskapitány. Ezen szakszavak (avagy mesterszavak) nagyobb része azonban nem ment át a köztudatba, vagy a 19. század folyamán kikopott. Ilyen az ágyú tanya (üteg) kifejezés is, bár ezt még a szabadságharcban is használták. Kissé erőltetett volt a manőver helyett a hadi forgás, illetve a német Abteilungból képzett osztalék, bár ez utóbbi már közel áll a modern osztag szóhoz. Bár az 1809. évi nemesi felkelő katonai szótár szavainak többsége nem bizonyult hosszú életűnek, elmondhatjuk, hogy az összeállítóknak sikerült egy koherens és használható magyar katonai terminológiát alkotni. A szavak egy része ráadásul nem mesterkéltségük, hanem a hadviselés megváltozása miatt nem gyökeredztek meg. A magyar katonai nyelv a reformkorban számos maradandó szakkifejezéssel gazdagodott, a jelen szabályzatok kidolgozásában közreműködő Tanárky Sándor, majd Kiss Károly, és sokan mások munkássága révén, de csak 1872 után, a magyar tannyelvű Ludovika Akadémia megnyitása után vált teljes értékű szaknyelvvé. A nemesi felkelés táborkara április elején megküldte a köteteket a vármegyéknek, de ez az időpont már nagyon kései volt. Április 10-én Károly főherceg átlépte a bajor határt, a háború megkezdődött. A hadi helyzet romlása miatt 1809. április 27-én József nádor már hadba is szólította az inszurrekciót. Sok vármegyében ekkor még a felkelők első mustráját sem tartották meg. Nagyon kevés idő jutott az inszurgensek kiképzésére, így alighanem e szabályzatok gyakorlati alkalmazására, kipróbálására sem nyílott túl sok lehetőség. Ez a fogyatékosság alapvetően meghatározta a nemesi felkelő csapatok harctéri teljesítményét. A sietősen harcba dobott nyitrai és érseki lovasezredek nem állták a francia lovasság nyomását a május 22-i asperni csatában. Károly főherceg generalisszimusz rövid és lesújtó véleményt mondott róluk: „Az Inszurrekció két lovasezrede semmit sem ér. Naponta kétszer kell gyakorlatozniuk."22 A győri csatában is óriási gondot okozott a nemesi felkelő lovasság gyakorlatlansága. A balszárnyon álló, az összehangolt mozgáshoz és ellenséges tűzhöz nem szokott lovasok és kiképzetlen hátasaik egy árkon való átkeléskor teljes zűrzavarba kerültek, majd pánikba estek és az ellenség elől megfutottak. Igaz, később tisztjeik általában rendezni tudták soraikat. Sok feladathoz viszont a magyar lovasságnak nem kellettek szabályzatok és gyakorlás; az ellenség nyugtalanításában, portyázásban, kisebb csatározásokban a nemesi felkelők nem vallottak szégyent. 22 Hollins, 1996. 38. 71
